Emberi segítség

Napjainkban nem attól hangos az élet, hogy valaki milyen jót tesz, inkább a negatívumok jellemzik. Sok olyan cselekedettel találkozunk, amikor másokkal nem törődve az a fontos, hogy nekem jó legyen, vagyis én, én, én! Bizony, ha mégis találkozunk egy-egy jótettel, az ember lelke örömre fakad. Így voltam én is ezzel nemrégiben. A történet: Nyíregyházán lakom a borbányai részen. A szomszédomban élt egy magányos fiatalember, aki sokat betegeskedett. A lakóházának az állapota is folyamatosan romlott. Legutoljára például ledőlt az otthonának a kéménye, így nem tudott fűteni. Megkereste az illetékeseket, de senki sem tudott rajta segíteni. Végül, mikor elment a háziorvosához – aki látva elkeseredettségét –, megkérdezte, mi a baja. Ő elpanaszolta a „kéményügyet”. A doktor úr pedig a saját pénzéből karácsonyra megcsináltatta neki, hogy már be tudott fűteni. A másik része a történetnek már szomorúbb. Eltelt két hét, s mivel nem jelent meg a szokásos háziorvosi ellenőrzésen (injekcióra járt), a doktor úr személyesen kereste fel az otthonában. Sajnos, az udvaron találta, már régebben elhunyt a fiú. Végül is a történtek miatt rengeteg kérdés merül fel bennünk: miért kellett vajon mindennek megtörténnie? Az viszont csodálatos emberi tulajdonság, ahogy a doktor úr cselekedett. Nagyon rendes háziorvos, aki nem csak a pácienseinek a betegségével törődik. Segített, minden szó nélkül! Bár sokan lennének még ilyenek a közeli és távoli környezetünkben, mint dr. Vasas Szilárd! 

- T. Lászlóné -