Emberségből jelesre vizsgáztak

– Amikor kitört az orosz–ukrán háború, elsőként felkerestem minden olyan települést, amely közvetlenül határátkelőhellyel rendelkezik. Záhonyba csak másnap reggel jutottam el – idézte fel a két évvel ezelőtt történteket a fehérgyarmati illetőségű dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő.

Óriási munkát végeztek

– Akkor az első nap a Segítségpontok közvetlenül a határ magyar oldalán működtek. A nagy számban érkező menekültek és az Európából hozzájuk érkező hozzátartozójuk miatt közvetlenül az út mellett kicsit balesetveszélyes volt, ezért volt jó döntés, hogy Pintér Sándor belügyminiszter javaslatára Orbán Viktor miniszterelnök a Segítségpontokat a falvakon belül helyezte el. Az első pillanattól kezdve az érintett települések a képviselő-testületeikkel és a helyi önkéntesekkel óriási munkát végeztek. A feladatom az volt, hogy a felmerült problémákat (hiányzó világítás kiépítése, infrastruktúra rendbetétele, a szemétszállítás megszervezése, a sátrak biztosítása a szomszédos településekről) megoldjuk.

– Már aznap telefonhívásokat kaptam a képviselőtársaimtól és természetesen sok civil állampolgártól is, akik adományt ajánlottak fel. Egyeztetve az érintett településekkel, közösen döntöttük el, hogy kinek mire van szüksége. Felmértem a választókerületben található szabad raktárhelyiségeket, és oda irányítottuk az adományokat.
– Felvettük a kapcsolatot a külügyminisztériummal, hogy ha külföldi diákok érkeznek, akkor azok nagykövetségükkel egyből kapcsolatba tudjanak lépni. A rendőrséggel együttműködve igyekeztünk kiszűrni a „héjákat”, akik óriási pénzért vitték volna Budapestre vagy Európa más országába a nehéz helyzetbe került embereket.

Csökkentett kapacitással

– Nagy segítségünkre volt a Soltész Miklós államtitkár által vezetett Humanitárius Tanács, a vármegyei kormányhivatal vezetője, Román István, a rendőrség és katasztrófavédelem megyei vezetői, hiszen azonnal sikerült a felvetődött problémákat megoldani. Nem tudtuk volna azokat sikeresen kezelni a térség polgármesterei nélkül, akik minden segítséget megadtak azoknak a falvaknak, ahol határátkelőhely van. Nyilván ezt a munkát is össze kellett hangolni.
– A menekültek száma csökken, így jogos kérdés: szükség van-e a Segítségpontokra? A beregsurányi még működik. Véleményem szerint csökkentett kapacitással érdemes működtetni vészhelyzet esetére – jegyezte meg dr. Tilki Attila.

– Nagyon büszke voltam arra, hogy olyan emberek élnek a választókerületünkben, olyan polgármesterei vannak a településeknek, akik nem ijedtek meg a problémáktól, és lehetőségeikhez mérten igyekeztek önmaguk megoldani mindazt, amit tudtak. Az eltelt két év bebizonyította, hogy közösen, tisztelve és együttműködve egymással képesek vagyunk a gondok megoldására. A hazájukat elhagyni kényszerülőknek a jó szó, egy mosoly, odafigyelés a karitatív szervezetek áldozatos munkája segített egy kicsit megkönnyíteni a nehézségeket.