Jó nemzetközi reklám volt a fesztivál

A több száz kórustaggal együtt énekelte a Continentál Aréna közönsége augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepének estéjén: 

„Felkelt a napunk, István a mi urunk, /Árad a kegyelem fénye ránk./ Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,/ Szép Magyarország, édes hazánk!” 

Mindezt a miskolci Theater Brass rézfúvós együttes zenéje kísérte, s igencsak felemelő érzés volt mindenki számára a közös éneklés.
A himnikus dallamok azóta elszálltak az éterben, a külföldről érkezett kórustagok visszatértek a Márvány-, a Tirrén- vagy éppen a Balti-tenger és az amerikai Nagy-Sóstó partjára, s már csak emlékekben él számukra a XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál öt napja.
A rendezvény óta több hét telt el, volt ideje átgondolnia az eseményeket Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagynak, a fesztivál főigazgatójának is.  A tapasztalatairól, a vendégektől kapott visszajelzésekről kérdezte szerkesztőségünk.

– Az augusztusi magas hullámverés után még vannak kisebb hullámok, amik mossák a partot, de nagyon hirtelen lett vége. A fesztivál utáni napokban többen kérdezték, hogy vagyok, de nem tudtam többet mondani azon túl, hogy hirtelen nagy csend lett, de nem csak kívül, hanem belül is, és ráadásul ez még egy furcsa ürességérzettel is párosult. Tudom, máskor is megtörtént már, hogy az emberben kialakul ez a furcsa érzés, miközben az is közre játszódhatott ebben a furcsa érzésben, hogy a az idei fesztivál befejezése nagyon jól sikerült. Itt nemcsak a gálakoncertre gondolok a sportcsarnokban, másnap ugyanis a Kodály-iskolában volt a karvezetői mesterkurzus záróhangversenye, ami megint minden várakozásunkat felülmúlta. Általában jó szokott lenni, hiszen az énekkarok jó formában vannak, a Cantemus Gyermekkórus és a Pro Musica Leánykar hét közben is „edzésben” van, a kis karmesterek munkáját segítve sokat énekelnek. A koncert után még beszélgettem a karvezetőkkel, emlékezetes marad a számomra az az este is – idézte fel a fesztiváli eseményeket a karnagy.
– Ennyi érzelmi kisugárzás után tulajdonképpen nincsenek bent tartalékok, ezért tört elő az üresség érzése is. A fesztivál után szabadságot kaptak a szinte éjjel-nappal dolgozó munkatársaim, de kerítettünk arra is alkalmat, hogy leüljünk és megbeszéljük a tapasztalatokat, végiggondoljuk mindenféle szempontból a fesztivál eseményeit. Megvitattuk, mik voltak vajon a hibák, két év múlva vajon mely dolgokon kellene változtatnunk. Örömmel mondhatom, hogy alapvetően minden jól sikerült, mindenki az ügy mellett állt, gondolok itt például a Kodály Zoltán Általános Iskola pedagógusi kollektívájára és technikai dolgozóira is. Felfokozott érzelmi állapotban végezte mindenki a munkáját. Még azok az ismerőseink is elégedetten nyilatkoztak az idei rendezésről, akik nem először voltak vendégségben nálunk, gondolok például a macadón leánykar és a görög kórus vezetőjére. Ők is azt mondták: nem gondolták volna, hogy a korábbi fesztiválokat is felül lehet múlni. Olyan pontos és minden részletre kiterjedő volt a felkészülés, hogy nem voltak rendkívüli helyzetek. Egy tanulságot azonban leszűrhettünk: volt svédasztalos és menzaszerű étkeztetés is, s a svédasztalos megoldás tartalmában és formájában is sokkal színvonalasabb volt, mint a hagyományos ebédlői kiszolgálás. A jövőben erre jobban oda kell figyelnünk. Ezt leszámítva, az egész fesztivál nagyon jó nemzetközi reklámja volt Nyíregyházának.  Remélem, az emlékeket és jó hírünket tovább viszik magukkal, s hirdetik mindenfelé, hogy ebbe a városba érdemes eljönni. S mindezt annak tükrében mondom, hogy a pandémia után egy rendkívüli helyzetet éltünk, az idei fesztivált nem lehetett a korábbi kórustalálkozókhoz hasonlítani.

A múlt felidézése után szóba kerültek a Nyíregyházi Cantemus Kórus előtt álló feladatok is.
– Ha már elértünk egy színvonalat, nem lehet lazítani, nekünk mindig jónak kell lennünk, de ezt tükrözik is az előttünk lévő újabb és újabb – bizony nem könnyű – feladatok, amiket meg kell nekünk oldanunk. Már szeptemberben várnak bennünket Sopronba, Inárcsra, Sátoraljaújhelyre nemzetközi konferenciákkal összekötött koncertekre. Meghívásunk van a Zeneakadémiára, a Mátyás-templomba, Finnországba, Svájcba, de beindul a családi bérlet és a Cantemus bérlet sorozata is, vagyis egymást érik a rendezvények. A pandémia után a kórusokat újjá kell építeni, de töretlen lendülettel és lelkesedéssel folytatjuk az eddig végzett munkát. Sokkal nehezebb azonban a vírusjárvány után a munka, mint ahogyan vártuk, de türelmesek vagyunk, s abban bízunk, ha lassabban is, de el fogjuk érni a megfelelő színvonalat. A Cantemus Gyermekkórus tagjainak lelkesedését látva gyorsan megoldjuk a problémákat, míg az idősebb generációknál lassabb lesz a visszarendeződés, de vannak rá ötleteim, elképzeléseim... – tette hozzá Szabó Dénes. 

MML

Borítókép:A gálakoncerten nagy sikert aratott az Észt Televízió Leánykara is | Archív fotó: Pusztai Sándor