Több mint foci, zene, gól és Aranycsapat…

A MusicalNeked Produkció két nagy sikerű zenés színházi produkciója, a Puskás, a musical és a Kőszívű – A Baradlay-legenda legszebb dalait hallhatja a Rózsakert Szabadtéri Színpad közönsége július 29-én, szombaton este fél kilenctől, hazánk legnépszerűbb musicalszínészeinek előadásában. A két magával ragadó történet főhőseit Bori Réka, Kovács Gyopár, Polyák Lilla, Gundel Takács Gábor, Juhász Levente, Szabó P. Szilveszter, Veréb Tamás és nem utolsósorban Fehér Tibor elevenítik meg. A Junior Prima és Jászai Mari-díjas színművész mindkét darabban játszik, a Puskás, a musicalben a világhírű jobbfedezetet, Bozsik Józsefet alakítja. Az előadás a világ legismertebb magyar emberének labdarúgó-pályafutásán keresztül mutatja be a negyvenes és ötvenes évek Magyarországát, annak társadalmi, történelmi, politikai körülményeit. 

Amiről soha nem beszélnek 

– Amellett, hogy legjobb barátok voltak, Szente Vajk és Galambos Attila szerzők történetét olvasva számomra az derült ki, hogy Bozsik mintha egy kicsit Puskás bátyja is lett volna. Míg Öcsiben egy fékevesztett csibészt, addig Cucuban – akit azért szintén nem kellett félteni – egy összeszedett, hidegfejű és logikus embert ismerünk meg. Egyfajta kontrollként kellett Puskás mellé, ami egy kicsit kiérződik a darabból is. A szövegkönyvet olvasva azonban rádöbbentem, hogy túl a kapcsolatukon, azon, hogy kik alkották az Aranycsapatot és hogyan is volt az a 6:3, megáll a tudományunk, nagyon keveset tudunk róluk. Arról nem igazán beszélünk, hogy 1954-ben, amikor elvesztettük a vébédöntőt a németek ellen, elégették Puskát képeit, lázongás tört ki Budapesten, ami már az ’56-os forradalom előszele volt. Talán ez a vereség egy szükséges rossz volt, ami elindította a szabadságharchoz vezető lavinát. Arról sem beszél soha senki, hogy Grosicsot aztán ellehetetlenítették, többé nem játszhatott a csapatban, Czibort majdnem felakasztották, és többen disszidáltak, mert képtelenek voltak tovább itt élni – magyarázta a színész. 
Fehér Tibor hozzátette: ma már ritka az az összekapaszkodás, ami a bukás után a csapatot jellemezte. Olyannyira összezártak, hogy Czibor, akinek besúgónak kellett lennie, hülyeségeket jelentett, és az életét kockáztatva sem volt hajlandó kiadni a társait. 
– Túl azon tehát, hogy foci, musical, gól és mi vagyunk az Aranycsapat, sokkal mélyebb húrokat is megpendít az előadás. 

Túl koraiak a kötelezők 

A szünet után következnek a Kőszívű – A Baradlay-legenda legszebb dalai. A darab a Baradlay-fivérek, Ödön, Richárd és Jenő, valamint édesanyjuk kalandos történetén át láttatja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. 
 

Kérdésünkre, hogy mit tanított neki A kőszívű ember fiai és az általa megformált karakter, Baradlay Richárd, Fehér Tibor rövid gondolkodás után azt válaszolta: felelősséget. 
– Elindulunk onnan, hogy Bécs, katonaélet, csajok és buli, s eljutunk odáig, hogy az egykor féktelen Don Juan életében először szerelmes lesz, és feleségül kéri a nőt, akit szeret, sőt a nevére vesz egy gyermeket, mert megölte annak apját. Az is felelősségtudatra vall, hogy a magyar forradalom hírére hazatér, mondván: nem hagyhatja, hogy az övéit, a magyarokat öljék. A darab kellően pörgős, fiatalos és pofátlan, miközben a történelmünk alakította történet szereplői – köztük Richárd – hihetetlen magasságokat és mélységeket élnek meg. 
Nem titok, a Centrál Színház művésze ezer szállal kötődik Szabolcs-Szatmár-Bereghez, hiszen Nagyecseden nevelkedett és Nagykállóban, a Korányi-gimnázium dráma tagozatán érettségizett, tehát szombaton hazajön játszani. Arról, hogy miként alakul a nyara, elárulta: forgat, szinkronozik, beugrik majd egy előadásba, de az idén szerette volna egy kicsit kipihenni magát, ami a megszokott élettempójához mérve talán sikerül. Vannak szabad hétvégéi, elmehetett egy hétre nyaralni, volt otthon Nagyecseden, szóval dolgozik, miközben jut ideje a feltöltődésre is. 

Levegőhöz jutna, feltöltődne 

A következő évadról szólva elmondta: a Centrál Színházban Alföldi Róbert rendezésében mutatják be Az ügynök halálát, amiben Biffet alakítja. 
– Lesz egy gyönyörű közös jelenetem az apámat, Willyt játszó Stohl Andrással, amit már nagyon várok. Ez a biztos, a többi kérdőjel, annyit tudok, hogy most más színházakban nem szeretnék szerepet vállalni, mert úgy érzem, túl sok volt az elmúlt időszak. Szinkron mindig van, a forgatások kapcsán pedig mérlegelem, van-e arra kapacitásom, hogy hajnaltól éjszakáig dolgozzak. Persze ez nem ilyen egyszerű, és itt kanyarodnék vissza Richárdhoz és a felelősséghez, hiszen a döntéseinket számtalan tényező befolyásolja. Jó lenne egy kicsit lassítani, hosszabb szabadságra menni, hogy megóvjam magam a kiégéstől és mindattól, ami körülvesz. Furcsa, mert nagyon sokáig azt hittem, hogy nem bírnám színház nélkül, de most azt érzem, hogy egy év szünet lazán beleférne, hogy egy kicsit töltődjek. Tizennyolc éves korom óta csak ezt csinálom, semmi mást. Megnézném egy kicsit a világot, levegőhöz jutnék, hogy mindaz, amit az előadások során kiadok magamból, egy kicsit visszatöltődjön – árulta el a művész, aki szerint a hivatásához szükség van az egyensúlyra. – Nem panaszkodni akarok – tette hozzá –, nagyon jó érzés, hogy gondolnak rám és folyamatosan lehetőséget kapok arra, hogy dolgozzak, ez egy csodálatos dolog, de pont azért, hogy a hozzám képest lehető legmagasabb minőségem tudjam nyújtani, magammal is foglalkoznom kell. 
Az előadások író-rendezője, az érdemes művész Szente Vajk, és producere, Szabó László a dalok között az alkotás folyamatának részleteiről mesél majd, így a szabadtéri színpad közönsége a kulisszák mögé is beleshet. Ilyenek vagyunk mi, színházrajongók, szeretünk minél többet tudni arról, ami a függöny mögött rejtőzik…