Fotóival átélhetővé tenné a nyolc évszázadot

Az idén 800 éves a pannonhalmi bazilika, s e jeles évfordulót különleges ünnepségsorozattal tisztelik meg. Ennek részeként nyílt meg a napokban az a fotókiállítás, ami ezt a szinte felfoghatatlan időtávot próbálja meg átélhetővé tenni a nagyközönség számára. A fotókat lapunk volt munkatársa, az MTI vármegyei tudósítója, Balázs Attila készítette, aki nyolc 100 éves ember portréján keresztül teszi megfoghatóvá az évszázadokat. Balázs Attila a nem mindennapi kiállítás anyagának elkészítéséről, és a közben megismert élettörténetekről is beszélt podcastünben. Megtudtuk: Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora kereste meg az ötlettel, és mivel többször is eredményes volt már a közös munkájuk, nem is volt kérdés, hogy elvállalja a feladatot.

Képek a szakrális térben

– Egyre többször foglalkozom az idősekkel, mint fotótémával, és azt kell mondjam, sok kiváló munkám volt már, de ez volt az egyik legkiemelkedőbb. A portrék készítése közben sokat tanultam az életről, magamról és arról is, mi végre van az ember a világban. Kezdetben több koncepció is volt, aztán Virágvölgyi Istvánnal közösen választottuk ki azt, ami végül a kiállítás anyaga lett. Gondolnunk kellett arra, hogy a képek majd egy csodálatos szakrális térben jelennek meg, és el kellett döntenünk, mi az a forma, aminek az üzenete leginkább kifejezi ezt a 800 évet – mesélt a kezdetekről Balázs Attila, akitől azt is megtudtuk, nagyon nehéz volt megtalálni a portréalanyokat, ám végül az ország minden táján eljutottak 100 éves emberekhez.

Minden értelmet nyert

– A képeken látható idősek között van olyan, aki komoly terveket szövöget a jövőre nézve, nyelviskolába jár, vagy éppen orvosként praktizál. Olyan sorsokat és élettörténeteket ismertem meg, amelyek számomra is döbbenetesek voltak. A képek egy gyönyörű kápolnában, fehér falakra kerültek, és úgy döntöttünk, hogy olyan fotókat készítünk, amelyek kevés érzelmet tükröznek. Az volt a cél, hogy a tekintetek domináljanak, ezért az emberek a kamerába, vagy inkább a kamera mögé néznek, és megpróbáltuk elkerülni, hogy a pillanatnyi érzelmek kerüljenek előtérbe – tudatta Balázs Attila.

A neutrális ábrázolás elsőre nem tűnhet a legjobb módszernek, hiszen mindenki a mosolygós portrékat részesíti előnyben, ám Balázs Attila szerint az egész értelmet nyert, amikor a képek felkerültek a falra.

– A kiállításon az ember úgy érzi, a portrék rá néznek, ami egy bevett dolog, ám az adott környezetben mégis különleges hatással bírnak. A megnyitó után odajött hozzám egy középkorú házaspár, akik megnézték a képeket, majd annyit mondtak nekem: „De jó volt egy kicsit köztük lenni”. Ekkor értettem meg, mekkora hatást gyakorolnak a portrék a látogatókra, és e különleges élménnyel sikerült elérni, amit eredetileg terveztünk – hangsúlyozta a fotográfus, aki a munka közben megismert élettörténetekről is beszélt.

Rendkívüli emberi sorsok

– Hihetetlen emberekkel találkoztam a munka során. Az egyikük egy mérnök, akinek számos szabadalma van a szerszámgépek területén. Elmesélte nekem, hogy az egyik ilyen gépet Moszkvában kellett bemutatnia, méghozzá nem másnak, mint Nyikita Hruscsovnak. Szinte felfoghatatlan érzés, amikor olyan történeteket hallok, melyek szereplőit csak a történelemkönyvekből ismerem. Erre fotózás előtt beszélgetek egy idős úrral, aki elmondja nekem, mennyire aggódott, hogy a szerszámgép kiválóan működjön, ellenkező esetben a Gulágra kerülhetett volna.
– Egy másik alany arról beszélt, milyen élményekkel tért vissza a Gulágról. Nagyon furcsa volt, hogy minderről nevetve mesélt, miközben tudjuk, micsoda szörnyűségek történtek ezekben a táborokban. Ő is beszámolt ilyenekről, mégis pozitívan emlékszik vissza arra, amikor sérültként repülővel szállították egyik országból a másikba, vagy amikor a Gulág felszámolása után hetek alatt ért haza vonattal és gyalog – engedett betekintést az egyik élettörténetbe Balázs Attila.

(A teljes beszélgetést meghallgathatják portálunkon.) 

Mi az, ami maradandó?

Az idén 800 éves pannonhalmi bazilika méltó ünnepségsorozatának részeként március 21-én, csütörtökön nyitották meg azt a fotókiállítást, amely az 1224 óta eltelt évszázadokat próbálja meg átélhetővé tenni Balázs Attila képeivel. A tárlatot prof. dr. Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, etológus nyitotta meg, és jelen volt Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora is. A portrék célja olyan perspektívát mutatni a látogatóknak, amiből érdemes rátekinteniük saját életükre, környezetükre. Később pedig ennek fényében végiggondolni, mi az, ami valóban számít, mi maradandó. A látogatók november 11-éig tekinthetik meg a képeket.