Ihat vizet, de ha fizet…

„Háromezer forintért ittam két korty vizet” – harsogott a meghökkentő felütés a világhálón. Az igazságérzetében sértett, Debrecenben másodszor megforduló online újságíró posztját rengetegen osztották meg, a drága kortyok óta vízesésként zubognak az érzelmileg túlfűtött hozzászólások, az ütős kommentekben már-már bokszzsáknak használva gyepálták a közlekedési céget. Ladányi Tóth Lajos írása.


A zord, merev szabályokról mit sem sejtő zsurnaliszta a villamoson zötykölődve nagyot húzott a flaskájából, és miközben a vízcseppek cseppet oltották a szomját, kis híján félrenyelt. Félreérthetetlenül közelített hozzá a jegyellenőr, aki rögvest felnyitotta a szemét: tettével szabálysértést követett el.

Nem egyedi az eset, mással is megesett, hogy torkán akadt a korty. Az utazási szabályzat az étkezést, a fagyizást, a szeszes ital fogyasztását és a hangos zenehallgatást tiltja, bünteti. Vízről nem prédikálnak. Az alvállalkozó jegyvizsgáló mentsége, hogy csak a munkáját végzi, betartatja a törvényt, miszerint „tilos enni-inni közösségi járművön”.

Igen ám, de hol az emberség, hol a gesztus, hol az udvariasság, hol a prevenció? Ha netán megkérte volna az ellenőr a tudatlanul szomjas utast, hogy legközelebb ne vetemedjen ilyen tettre!? És ha beteg az illető? És ha cukros? És ha a gyerek vizet kér? És ha tikkasztó a hőség?

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Mit lépne a rugalmatlan, paragrafuspárti jegykeze­lő, ha belecsöppenne olyan flashmobba, ahol minden utas tüntetőleg egyetlen korty vizet inna egyszerre, bő nyállal? Sikerélményként élné meg a tömeges pótjegykiállítást? Sok víz lefolyik még büntetve a torkokon, amíg megértem: ebben mi a jó? A bírságolási szenvedély kielégítése? Hogy a naiv utas ne ússza meg szárazon? Ha a tiltott kortyokért jár a pótjegy, a kalauz bizonyítványába bevéshetjük a kalkulust: elégtelen!

Ladányi Tóth Lajos








hirdetés