Kémtörténet: Így bukott le a kartell egy része

A kilencvenes években a kolumbiai drogkartelek legnagyobb gondja az volt, hogy nem tudták tisztára mosni pénzüket. – Már maga a logisztika is problémás volt, a dollár milliók mozgatása – állítja Skip Laston, aki akkoriban a DEA-nek (Kábítószer-ellenes Hivatal az USA-ban) dolgozott. Így Latson és egy másik ügynökségnél dolgozó munkatársa, Bill Burton egy ravasz csellel állt elő: Létrehoztak egy hamis, offshore bankot, ami kiszolgálja a kartell igényeit. Nem sokkal azután pedig, hogy meggyőzték feletteseiket, egy karibi szigeten, Anguilán be is jegyezték az RHM Trust nevű bankot. Egy dél-amerikai informátor segítségével pedig ügyfeleket is szereztek maguknak.

A kolumbiaiak faxon közölték, hogy New Yorkban nagy mennyiségű készpénzük van, amit valaki elhelyez majd a fiókban. A pénzmosás kifinomult és kiterjedt volt, megbújt az olyan nemzetközi tranzakciók álcája mögött, mint például traktor alkatrész vásárlások.

Latson és Burton ezidő alatt folyamatosna adatokat, telefonszámokat, neveket és bizonyítékokat gyűjtött és fokozatosan összerakta a kartell puzzle darabkáit. Amikor valaki pénzt szeretett volna felvenni, gyakran egy napig is visszatartották a tranzakciót. Ez persze kivágta a biztosítékot az igénylőknél, akik szinte kivétel nélkül telefonon emelték fel hangjukat ez ellen.

- Rengeteg információt szereztünk azzal, hogy egy lassú, de hitelesnek tűnő bankot üzemeltettünk – fedte fel a nyilvánosság előtt Latson a közelmúltban a történteket. Minden nehézség ellenére a bank olyan népszerű lett, hogy be kellett zárni.

Négy országból, összesen 117 embert kapcsoltak le végül az álbank segítségével, ami a kémtörténelembe Dinero hadműveletként vonult be. A pénzforgalom mértéke is jelentős volt, közel 20 millió dollár folyt át az RHM Truston.