Tetőző gondok az erdőháti falvakban

Méhtelek - A mai napig csak fóliával letakart tetők, vagy azokon most dolgozó munkások jelzik, két hónappal a jégverés után még mindig messze áll attól Erdőhát hat települése, hogy a károk helyreállítása megtörténjen.

– Sok még Rozsályon a fóliás tető – kiabálják le a magasból a munkások, épp a háziorvosi rendelő tetejét javítják. Utunk Méhtelekre visz, ahová megérkezett a Magyar Vöröskereszt adománya, a legrászorultabb családoknak osztják ki a renováláshoz szükséges anyagokat.

Vészhelyzeti gyorssegély

– Úgy tűnik, hétfőn végzünk, és a jégkárt elszenvedett Ro­zsályra, Méhtelekre, Nagyhódosra, Zajtára, Uszkára, Garbolcra eljutva 200 lakóház tetőszerkezetének megújításához tudunk hozzájárulni – mondja a helyszínen Szarkáné Kövi Márta, a karitatív szervezet megyei elnöke. A képviselő-testületek állították össze a listát, hol van a legnagyobb szükség az építőanyag-egységcsomagokra: tetőlécek, cseréplécek, tetőfólia, fóliaragasztó-szalag, szerszámok, szögek kerülnek le a teherautóról; akik kapják, hálásak minden támogatásért, néhányan az utcán lassan haladó konvojt nézik, mindenkinek nem jut.

– Az a küldetésünk, hogy segítsünk! Már két nappal a katasztrófa után, június 23-án adománygyűjtést indítottunk, hogy az erdőháti részen a jégeső károsultjait támogatni tudjuk. A gyűjtésünk eredményeként és a Nemzetközi Vöröskereszt veszélyhelyzeti gyorssegélyalapjából lehívott támogatás megközelíti a 10 millió forintot. Ezt osztjuk most ki, Méhteleken 38 családnak jut adomány – magyarázza Szarkáné Kövi Márta, s hozzáteszi: bár mindenkinek adhatnánk!

– Félelmetes, ahogy a hatalmas jégdarabok becsapódtak, rettenetes pusztítást hagytak maguk után – utal vissza a június 21-ei kora reggelre Erdős Zsigmondné. Ők viszonylag szerencsés helyzetben voltak, hiszen van biztosításuk, ám a kártérítés összege messze nem fedezte a költségeket. A bontást és építést kétkezi munkával, rokonok, ismerősök segítségével oldották meg. S bár új a tető a házuk felett, még ott a fürdőszoba, a melléképület, és festeni is kellene. Az adományból az apósáék házának a tetejét teszik rendbe.

– A lécezést, fóliázást most is saját erőből oldjuk meg, szakemberre nem futja – mondja, közben mutatja, hogy a szomszédos épületen hol és mennyi palát kellett kicserélni. – A katasztrófavédelem, az önkormányzat, amiben tudott, segített, de szomorú, hogy még mindig vannak lefóliázott házak – sóhajt az asszony.

Balogh Mária arcán halvány mosoly suhan át, amikor a munkások lepakolják a csomagot, ő pedig aláírja az átvételi elismervényt. Karján a középső gyermekével arról beszél, milyen szörnyű volt az a két hónappal korábbi hajnal. A gyerekek sírtak és meg sem mertek mozdulni, csak nézték, ahogy mindenük elázott. Most is a férje és a két sógora dolgozik majd a tetőn.

– Az uborkát, a veteményt is elverte a jég, nem is jött be annyi belőle, amire számítottunk. Minden forintunkat arra költöttük, hogy a tetőt rendbe tegyük – ezt már Farkas Ibolya meséli. A házuk tetejének hátsó részén épp a palát cserélték – időben érkezett az adomány az aláfóliázáshoz.

Egymásnak segítenek

– Az önkormányzat mindenben segített, de a közmunkásbérből biztosításra nem futja. Azt szeretnénk, hogy a tető rendben legyen, ne essen be az eső és a hó. Az ablakot most állították be, és akkor a festésről, a többiről nem is beszélek. Sok a munka, mindenki segít mindenkinek, ahol tud. Szomorú, hogy csak ígérgettek, de az állam egy forinttal sem segítette az itt élőket – mondja Ibolya, hangján érződik a csalódottság.

A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete gondolt azokra is, akik ebből a fix összegű, meghatározott tartalmú egységcsomagból nem kaptak. A közösségi házban ruha­adományból választhattak a méhtelekiek.

Megtudjuk, a vöröskeresztes támogatásokból lehetőség van arra, hogy két erdőháti családnál a teljes tetőcsere megtörténhessen. A jövő héten kezdődik a munka.

KM-BM

Palára van a legnagyobb szükség

– Tanácstalanok vagyunk és elkeseredettek, de nem adhatjuk fel a reményt, még mindig bízunk az állami támogatásban, amire nagyon nagy szükségük lenne az itt élő embereknek – fogalmaz Czuprák László. Méhtelek polgármestere hangsúlyozza, akárcsak a többi érintett település vezetője: nem teljes kártalanítást kérnek, csak segítséget, anyagi támogatást, hogy minden lakóingatlanon meg tudják oldani a tetőfedést. – Jártunk minden minisztériumban, már kétszer utasították el a kérvényünket, most újra beadjuk, mindannyian aláírjuk. A történtek miatt nem nyilvánították Erdőhátat katasztrófa sújtotta területté, nekünk azonban igazi katasztrófa, mert nem csak az épületeket, a bevétel kiegészítésére szolgáló ültetvényeket is elverte a jég. Hálásak vagyunk minden karitatív szervezetnek, önkormányzatnak, magánembernek és vállalkozónak, aki az erdőhátiak mellé állt, s bárhogyan is segítette a helyreállítást.

– Tisztességes, dolgos emberek élnek itt, nem tehetnek róla, hogy nincs munkahely a környéken. A közmunka hasznos, ám abból nem telik biztosításra. Példaértékű az az összefogás, ahogy egymásnak segítenek, támogatják a szomszédot, barátot, nehéz helyzetben lévőt. Ehhez kellene az állam hozzájárulása, hogy mindenki biztonságban várhassa az esős őszt, a hideg telet. A záporok és zivatarok már megmutatták, átmeneti megoldást jelentenek a ragasztott sérülések. Az észre nem vett hajszálrepedéseken át sajnos beáznak az otthonok, ott cserélni kellene a palát, erre lenne nagy szükség – sorolja Czuprák László.

Építőanyagokkal segíti a szabolcsi jégkár károsultjait a Magyar Vöröskereszt

Budapest – Tízmillió forint értékben építőanyagokkal segíti a Magyar Vöröskereszt a júniusi szabolcsi jégkár károsultjait, így összesen kétszáz család házának megrongálódott tetőszerkezete újulhat meg augusztusban – közölte a szervezet szerdán az MTI-vel.