Csak hinni kell benne...

Szentkarácsony havában voltunk, az adventi időszak kellős közepén. A rendszerváltást követő első év karácsonyára készültünk – a hagyományoknak megfelelően betlehemes pásztorjátékkal, énekkarral. Az iskolában már ekkor rendszeressé váltak a hitoktatások. A görögkatolikus esperes úrnak egyik alkalommal megemlítettem, hogy ünnepi műsorunkat szeretnénk bemutatni szenteste a templomban.

Nagyon örült neki. Óriási volt a készülődés, az egész falu izgalommal várta a nagy eseményt. Eljött a főpróba ideje is. A templomban nagyon sok érdeklődő, szülők, gyerekek, idősebb emberek. Bevallom, örültem a kisebb tömegnek. Ez az eufória viszont nem tartott sokáig, ugyanis a főpróbát követően a templom bejáratánál egy kisebb asszonycsoport várt reám. A szóvivőjük Róza néni volt, egy jó kiállású, igazi megmondóember.

– Igazgató úr! Szeretnék magának mondani valamit.

– Csak nyugodtam, hallgatom.

– Mária nem volt cigány!

A lábam földbe gyökerezett, testemet elöntötte a forróság. A Máriát alakító Sári valóban cigány volt, egy szerény, kedves, mosolygós lány. A legszebb hangja neki volt az iskolában. Még a Jóisten is Máriának teremtette.

Hiába érveltem én, hogy minden gyerek egyforma, neki van a legjobb hangja, a focicsapatunk, az énekkarunk is szinte cigány gyerekekből áll, semmi gondunk e téren, és esperes úrnak úgyszintén, Róza néni hajthatatlan volt. A felsorolt referenciák során szeme sem rebbent.

– Mária akkor sem volt cigány, és ez így nem lesz jó! – adott nyomatékot véleményének. Érveim elfogytak, keservemben és tehetetlenségemben már nem tudtam mit mondani.

– Miért, Mária magyar volt talán?

Kínos csend lett ekkor, majd Róza néni megszólalt: – Hát, ez igaz! Jól van akkor, legyen úgy, ahogy igazgató úr gondolja!

Mária csengő hangja

Elérkezett a szenteste. Harangzúgás, az utcák tele emberekkel, ifjakkal, vénekkel, mindenki a templomba igyekezett, mint Ady Endre csodálatos karácsonyi versében.

A templomhoz érkezve a kapuban riadt tekintetű angyalkáim vártak rám és közölték velem: Sári még nem jött meg!

– Semmi baj, még jöhet, hisz van idő bőven – nyugtattam a szereplőket. Mindenki kész volt már ekkor, de a főszereplő, Mária sehol. A percek egyre kínosabban teltek. Te jó ég, még csak ez hiányzik! Látva izgatottságomat, az esperes úr nyugalomra intett.

– Nem lesz probléma, fog sikerülni, hisz velünk az Isten, itt van közöttünk.

– Rendben van, tisztelendő atyám, én ezt mind elhiszem, de most kocsiba ülök azonnal és megkeresem Sárit.

Az esperes úr ekkor kiállt a hívek elé, néhány perc türelmet kért, és már zúgott is a Mennyből az angyal. Az úton siettem nagyon, szinte ajtóstól rontottam a házba, ahol csak az édesanya volt.

– Sári hol van? – kérdeztem.

– Elküldtem egy öl száraz fáért ide a szomszédba, de azonnal itt lesz.

Jött is nemsokára és azonnal indultunk vissza. A szentmise megkezdődött, minden ment a maga rendjén, és amikor Mária rázendített csengő hangjával a kis Jézuskával a karjában az Aludjál el gyönyörűségem, csúj, csúj, csúj… című altatódalocskára, megállt még a levegő is a templomban, annyira megható volt az egész betlehemi jelenet, és egyre több ember vette elő zsebkendőjét.

A mise végén nagyon sok gratulációt és elismerést kaptunk, viszont meglepetésemre a bejáratnál ismét várt bennünket Róza néni és csapata.

A betlehemi jászol melegsége

– Igazgató úr, nem gondoltuk volna, hogy ilyen szép lesz ez az egész, még meg is könnyeztük!

Megköszöntem nekik az elismerést, de számomra százszor fontosabb volt az, hogy a kijövő szereplőkhöz is odamentek és elismerően szóltak az ünnepi műsorról. Valószínűleg megérintette szívüket a betlehemi jászol melegsége, Máriát is dicsérték nagyon, megsimogatták, megölelték.

A világ legboldogabb emberének éreztem ekkor magam, mivel én is elmondhattam azt, amit nagy költőnk hajdanán: „Az én kedves kis falumban / Minden szívben / Csak szeretet lakik máma”. Közben eszembe jutott az esperes úr szelíd mosolya, békességet árasztó nyugalma és örök érvényű gondolata: csak nyugalom, nyugalom, velünk az Isten, itt van közöttünk, csak hinni kell benne és sikerülni fog…

Kiss Árpád