Ahogy az a nagy könyvben is van

Szépreményű, ballagás előtt álló fiatalok neve került az idén is Nyíregyháza nagy, kapcsos könyvébe, így köszönve el a várostól, ahol lassan véget érnek gondtalan diákéveik. Ma még talán csak érzik, sejtik, hogy életük legédesebb korszakának intenek búcsút, miként arról is elképzeléseik lehetnek csupán: mit hoz a jövő…? Nyéki Zsolt jegyzete.

A nevükkel most jelképesen beírták magukat a megyeszékhely történetébe, de hogy sikerül-e megtenni ezt majd munkájukkal, teljesítményükkel is, az elválik évek, évtizedek múltán. Egyáltalán: itt lesznek-e még akkor, vagy elsodorja őket az élet? Mi lesz erősebb: a szülőföldhöz rögzítő kötelék, vagy a kihívás, mely a tudás és szorgalom vitorláin repít messzire? Kétségtelen tény: léteznek az országnak, s a világnak olyan pontjai, ahol az érvényesülés útja kevésbe rögös, ahol több a munka és magasabb a bér, de azok tábora is népes, akik saját példáikkal mutatták meg, hogyan kell megtalálni, s megragadni a lehetőséget itt, az olykor csak hátsó udvarként kezelt megyében is. Nagyjából a kapcsos könyv szignóival egy időben mutattuk be szerkesztőségünk új magazinját, amelyben sikeres üzletemberek, közéleti szereplők tekintenek vissza eddig elért eredményeikre. Olyan emberek, akik már valóban olyat alkottak, ami összeforr megyénk életével, s a különleges teljesítmények titkát közösen kutatva hamar visszatalálunk a tiszta forráshoz, amelyből mindenki meríthet. A siker kulcsait keresve visszatérően említik többek között a szülői példamutatást. S valóban: mekkora előnnyel indul az a fiatal, aki olyan családban nő fel, ahol vannak célok, s a célok eléréséhez szükséges munkából mindenki kiveszi a részét? Az ilyen háttér útravalója a szívós kitartás, ami többet ér a pénznél, mert nem enged teret a kényelemnek és az elbizakodottságnak, de zsigerekbe oltja a folyamatos fejlődést, tanulást. Márpedig ez a készség megelőz mindenféle, pénzben mért tőkét – az utóbbit könnyen el lehet herdálni, az előbbi meg örök. Az egyik egyszerű intelem így hangzik: „Nem csak tudni, szeretni is kell, amit csinálsz. Ész és érzelem legyen a munkádban, amit úgy is hívhatunk: elhivatottság.” Nem igazán igényel különösebb magyarázatot.

A másik vallomás arról értekezik: „Az én szerencsém az, hogy azt csinálhatom, akár lemondások árán is, amit szeretek. Nem kényszerből, hanem örömteli kihívásokkal.” Több olyan gyárigazgatóval is beszélgettem már, akik külföldi anyavállalat egységét vezetik itt, a megyében. Elmondták: ha egy szorgalmas fiatal jól beszél egy idegen nyelvet, akkor a nemzetközi karrier kapui is megnyílhatnak előtte. Ha nem, akkor is lehet sikeres, de a gyár falain belül marad, nyilván szerényebb erkölcsi és anyagi megbecsüléssel. Értelmet, tartalmat nyer a közhely, miszerint mindeni lehet saját sorsának kovácsa; itt, s most is.

- Nyéki Zsolt -