Nézőpont: Málna után monitor

Késő már a bánat, amikor egy minden földi jóval elhalmozott csemetéből családját tönkre tévő szélhámos, csaló válik – Nyéki Zsolt jegyzete.

Van az élelem és a víz, ami nélkül nincs élet – és van a munka, ami nélkül nem lehet megélni. Tudunk persze ellenpéldákról is, de szerencsére a fiatalok többségének szeme előtt nem ez lebeg, amikor egyéni céljaik eléréséhez alávetik magukat a létfenntartás közösségi normáinak, az azokhoz igazodó követelményeknek. Csábító, hogyne lenne csábító a könnyű pénz, a fárasztó munka nélkül is elérhető földi jók sora, de ha csak nem hull ötös lottó nyeremény (különösen most!) valaki nyakába, akkor marad az izzadás, a szellemi vagy fizikai erők befektetése. Egy szinten áldozat is, de amolyan feltétele a nyugodt alvásnak, s ezt, ha nem is vallják be, tudják, érzik a „verdáikkal”, arany bikaláncaikkal – fogalmazzunk így – „túlpozícionált” egyének.

Az emberi gyarlóságból fakadó alapigazság, hogy amiért nem dolgozunk meg, azt nem is becsüljük, s igaz az ellentétje is: minél több energia befektetésével érünk el egy célt, annál inkább élvezzük a pillanatot. A célok persze különbözőek, a diákok esetében is: van, akinek kőkeményen be kell segítenie a családi költségvetésbe, akár azzal, hogy a tanuláshoz, ruházkodáshoz szükséges pénzt maga teremti elő; mások pedig csupán a szórakozás, az utazás anyagi fedezetét szeretnék előteremteni munkavállalásukkal. Ez is becsülendő! A lényeg az, hogy ne mástól várja el vágyai teljesítését, hanem maga tegyen érte. Egyébként az egészséges önbecsülés alapja is ebben rejlik. Nagy tisztelettel pillantottam például arra a főiskolai hallgató lányra, aki korrektori munkát vállalva délutánonként huppant monitor elé a Kelet-Magyarország szerkesztőségében. Rendszerint hajnalban kezdte a napot, s amikor nyolc-kilenc óra málnaszedés után épp, hogy rendbe szedte magát, kezdte a második műszakot.

Példája is igazolta, hogy bár nem könnyű, de aki kitartóan keres, az talál munkát, akár többet is. A szülői szív persze sajog, szeretné megkímélni gyermekét, de ha az életre nevelés a tét, akkor a szív mellett az észre is hallgatni kell. Késő már a bánat, amikor egy minden földi jóval elhalmozott csemetéből családját tönkre tévő szélhámos, csaló válik, és szerettei (ha maradtak neki) legfeljebb már csak azért szurkolhatnak, hogy a rendőrség hamarabb találja meg, mint az alvilág. Jobb hát minél előbb kitartó, szorgalmas munkára nevelni mindenkit, s ahhoz szoktatni, hogy tudása, képessége fejlesztésébe fektesse az energiáit. No meg tudatosítani, hogy ennek arányában teremti meg saját esélyeit a boldoguláshoz.