2014.12.30. 10:18
Jegyzet: Közmunkás emlékeim
<em>„Közmunkában gazdag új évet!” Akár így is beköszönhetett volna Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap a köztévé egyik műsorában, ahol – többek közt – arról is beszélt, hogy a kormány 2015-ben a mostaninál is több közfoglalkoztatottat vizionál. Csóváltam a fejem a hír hallatán. Jó lesz ez így?</em> Tarnavölgyi Gergely jegyzete.
„Közmunkában gazdag új évet!” Akár így is beköszönhetett volna Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap a köztévé egyik műsorában, ahol – többek közt – arról is beszélt, hogy a kormány 2015-ben a mostaninál is több közfoglalkoztatottat vizionál. Csóváltam a fejem a hír hallatán. Jó lesz ez így? Tarnavölgyi Gergely jegyzete.
A propaganda ugye ismert: értékteremtés, sőt, a résztvevők (előbb-utóbb) visszatérhetnek a munka világába. Visszapörgettem hát saját közmunkás emlékeim. Amikor áprilisban Rozsályban jártam, saját szememmel láttam: a közfoglalkoztatás révén a település képes ellátni saját szükségleteit. A helyiek szívesen „dolgoztak a közért”, és nem csak a polgármester jelenlétében szóltak elismerően a rozsályi mintáról.
Ám nem minden papsajt! A közfoglalkoztatás árnyoldala is megvilágosodott előttem akkor, mikor Jánkmajtison olyan környékbeli vállalkozókkal beszélgettem, akik a betakarítás idejére alig találtak maguknak hadra fogható embert, mert mindenki közmunkán volt. „Kényelmesebb az ásót támasztani, mintsem eljönni almát szedni” – hangzott a termelő szféra szempontjából a program „főbűne”.
A fejem még most is csóválom: jó lesz ez így?
