Nézőpont: Beszédes utcanevek

Ami utcánk, ó, be szép! – jut eszembe az ismert Záray-Vámosi sláger a most fellángolt névváltoztatási viták hallatán. Igen. A szülőföld itt kezdődik, ami kedves a szívnek: a ház, az udvar, az utca, a város, a megye, az ország! Ezek mind bennünk élnek, belénk vésődnek. S nem könnyű kiszakadni belőlük. Dankó Mihály jegyzete.A gyorsan száguldó időben egyfajta örökkévalóságot, a biztonságot, a múlhatatlanságot is jelentik.

Bocsánat, ha egy ilyen „egyszerű és hétköznapi” döntéseknél ezen magasztos eszmékkel huzakodom elő, de valahol innen is táplálkozik az emberek indulata. Az utcanévhez ragaszkodás nem biztos (sőt), hogy kimondottan annak a személynek szól, akinek a nevét viselték 40- 50 év óta. Nálunk „hagyománya” van, hogy nagyon könnyen felemelnek, vagy a süllyesztőbe tesznek valakit, attól függően, miként változik a politika: egyik pillanatban hős, másikban áruló!

Nos ember legyen a talpán, az egyszerű „köz” állampolgár, aki sokszor mindezt követni tudja. Mindenesetre törvény született. Ez pedig mindenkire egyformán kötelező: legyen ez város, falu. Mit tud tenni Nyíregyháza, végrehajtja az előírásokat. Legfeljebb, ha kétségei támadnak, beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.

Ezzel szemben az ott élőknek is joga van tiltakozni, aláírást gyűjteni. Az más kérdés, hogy ezt a „népi kezdeményezést” is pontosan szabályozza a jog (pl. a módját, a tartalmát, illetve a következményeit.) Ezzel nem lesznek könnyebb helyzetben a város honatyái. Talán, ha nálunk is számokkal látnák el az utcákat, mint az USA sok városában? Azok esetleg örök érvényűek lennének?

Dankó Mihály