Fesztiválnapló: "A nagyszínpadi darab újabb közönségsiker"

A szervezetem kezd hozzászokni ehhez a fajta „munkarendhez”. Reggel elégedetten ébredek, mert még hajnali egykor sorrendbe állítottam az eddig látottakat, és már akkor oda tudtam volna ítélni legalább két díjat a sokból – persze még előttünk a nagyja, de jobb gondolni a jövőre, ugye… Csáki Alexandra fesztiválnaplója a Vidor fesztiválról.

Ismét a Kossuth téren találkozunk délután négykor, a vasárnapi langy meleg, ha lehet, még több embert csal ki a fesztiválra. Az előzőtől teljesen eltérő térszínházi darab megosztja a nézőket: a gyerekek egy része sírva távozik a mamájával, az idősebbek a fejüket rázzák, a középkorúak egyszerűen nem értik, de egy vékony réteg jól mulat. Kissé enerváltan térünk vissza a főhadiszállásra, frissítő uzsonna közben mindenki elmondja a véleményét a szombati két egyszemélyes egyfelvonásosról. Kézfeltartással szavazunk, kinek melyik tetszett jobban, három-három, hosszabbítás.

A nagyszínpadi darab újabb közönségsiker, az emberek imádják, a mellékszereplők brillíroznak, a részeg igazán kapatos, a hősszerelmes úgy dadog, ahogy az elő van írva. Szinte futunk a Kamarába, ahol Molnár Piroska és Jordán Tamás Bernard Shaw drámaíróról és Stella P. Campbell színésznőről szóló életrajzi előadása a székbe szögez mindenkit. Kedvesek, szeretetreméltóak, örök emléket égetnek a nézőkbe.

Makk Károllyal vasárnap sem találkozunk, későn ér a városba, kipiheni az utazást. Várjuk a hétfői megismerkedést. Izgatottan. Nagyon izgatottan.

Csáki Alexandra