Szakválasztás, bejutás felsőoktatási intézménybe

Az idei felvételizőknek még saját maguknak kell rangsorolni a főiskolák, egyetemek által kínált képzéseket, így előfordulhat, hogy túljelentkezés adódik egy-egy szakon, vagy elaprózva, majd húsz helyen képeznek közgazdászokat, turisztikai, vagy agrár szakembereket.

A felsőoktatás kormány által elfogadott stratégiájában az áll, hogy jövő évtől a munkaerő-piaci igényekhez igazítanák, s eszerint hirdetnék meg a képzéseket, ennek egyeztetése jelenleg is zajlik. Addig az érettségizetteknek érdemes (volna) szakavatott, hiteles rangsorokra támaszkodnia, mint például a 2001-től minden évben frissített, s az érintett intézmények által is elfogadott ,,Felvi-rangsor”, melynek interaktív változata a már kiszemelt intézmény és szak mellett komplett rangsort mutat az ugyanazon paramétereket nyújtó felsőoktatási helyekről.

A rangsorok olvasásához azonban érteni kell, azok nem értékbeli különbségek, hanem hallgatói, oktatói és munkaadói lekérdezések és egyéb elérhető szakmai tényadatok alapján adnak képet. Mivel ilyenkor a kutatói csoportok, és vezető lapok is publikálnak kutatási eredményeket, érdemes többféle rangsort is átnézni, s háttér információként kezelni.

A legfontosabb kérdésre, hogy mennyit is ér az adott diploma sajnos még nem találhatóak érdemi kutatások, válaszok, Magyarországon ugyanis a pályaközvetés még nem kifejezetten honosodott meg. Arról nem is beszélve, hogy mire a jelentkező kézbe kapja a diplomáját, pár év újra eltelik, számos változás történhet, ami túlmutat a jelentkezők reálisan felmérhető döntéshozatalán.

A tudományos vizsgálatok mellett tehát saját képességekre, megérzésekre is érdemes odafigyelni, már ami a bejutási esélyeket, valódi elképzeléseket jelenti életpályánkra vonatkozóan. Ebbe beleférnek az egészen bagatellnek tűnő várakozások is, mint az, hogy jól érezzük magunkat az oktatási rendszerben, netán időt nyerjünk, míg kissé érettebben tudunk dönteni a nagybetűs életbe való kilépésről.

A felvi.hu weboldalon korábban végzett kutatásra hivatkozva olvasható hét biztos szempont, amit általában a szakválasztásnál figyelembe szoktak venni az érintettek. Az egyéni szakmai érdeklődést eszerint kiegészíti a család, a barátok véleménye, mindaz, amit a bloggerek, hozzászólások az interneten közzé tesznek. Emellett számít a szak presztízse, az adott szakma pénzkereseti lehetőségei esetleg korábbi tanulmányok ismeretei az adott szakhoz, egykori tanárok tanácsai.

A körülmények, a gazdasági és társadalmi változások miatti kiszámíthatatlanság azonban azt mutatja, a legokosabb dolog, ha a felvételizők nem végleges döntésben gondolkodnak, ehelyett megpróbálnak rugalmasak maradni. Majdnem biztosra vehető ugyanis, hogy ,,életük végéig csiszolniuk kell készségeiket, követniük kell a technika kínálta eszközök fejlődését, lépést kell tartaniuk szakterületük újdonságaival.”- tanácsolja a szakmai web szakértője.

Az első vizsgán ki is lehet esni

Míg a korábban valahogyan már döntött egyetemisták, főiskolások válaszainak elemzéséből kiderül, hogy jelentkezéseiket a szülők helyzete, társadalmi státuszuk és anyagi kapacitásaik is befolyásolják, érdekes eredmény, hogy minél kevesebb egy csoporton belül a szerényebb hátterű diákok létszáma, hátrányaik annál nagyobb eséllyel küszöbölődnek ki a képzés ideje alatt. Léteznek olyan alacsony státuszú szakok is, ahova a szokásosnál könnyebb bekerülni, de nem árt tudni, hogy ezek általában gyengébb hallgatói kört tudhatnak magukénak, a diploma értéke pedig később kérdőjeles lehet. A nagy létszámú bejutási arányt a kiugró lemorzsolódás is követheti, ez derül ki legalábbis az általunk spontán megkérdezett műszaki egyetemista szavaiból.

A Műszaki Egyetemen keresett a menedzser szak, sokakat vesznek fel, de már az első félévtől végig kiesnek legalább ketten-hárman a matek, fizika, géptan vizsgán. Bent maradni nehéz, de én igyekszem mindent elkövetni, hogy a szüleim befektetése a taníttatásomba megtérüljön – így látja Roland első egyetemi éveit, amit úgy tűnik, megfontolt szakválasztás előzött meg.

A legfontosabb, hogy a jövőjét biztosítsa az ember, sok könnyebb szakra is jelentkezhettem volna, de nem biztos hogy később tudok vele mit kezdeni. Ez a szak megfelelő mesterképzéssel könnyíti az elhelyezkedésemet, pláne, ha a főiskolai diploma 6 féléve után a mesterképzés idejére már gyakornokként, mellékállásban dolgozhatok.

A legfontosabb hosszú távon gondolkodni, és dönteni a lazítás, bulizás, vagy a tanulás között. Szerintem komolyan kell venni a tanulmányokat.

Csökkennő hallgató létszám

Egy 2014-es felvételi gyorsjelentésben az áll, majd 8500 embert vettek fel tavaly az ELTE-re, amit hatezres aránnyal a debreceni, és a szegedi egyetem követ, majd csökkenő sorban a BME és a Pécsi Tudományegyetem. A legtöbb hallgatót – kétezernél is többet - a bölcsész, pénzügy-számviteli, gazdaságtudományi karok fogadják, tavaly telítődtek a műszaki, természettudományi és idegenforgalmi karok. Ebben az összegzésben az első tízben a 9. helyen szerepel a Nyíregyházi Főiskola a felvett hallgatók 1246-os számával.

Az oktatáspolitika szándéka a felsőoktatási intézmények ellátandó feladatainak racionalizálása, ami csökkenő hallgatói létszámmal járhat, azonban jövőre várhatóan nő az oktatói bérezés, a tanítás színvonala, és elképzelhető, hogy új bevételi forrásokat is teremteni tudnak a főiskolák, egyetemek.

A tavalyi jelentkezési adatok létszám szempontjából megnyugtatóbbak, mint a 2012-2013-as eredmények voltak, azok ugyanis egy tíz éve csökkentő hallgatói létszám tendenciájának megtorpanását jelezték. Egy felsőoktatás műhely elemzése szerint hasonlóság figyelhető meg abban, honnan jelentkeznek általában főiskolákra egyetemekre. A felsőoktatásba jelentkezők egyötöde fővárosi, 23–24 százalék a megyeszékhelyekről, megyei jogú városokból, illetve a községekből adja be a papírjait, míg az egyéb, nem megyei jogú városokból érkezők a jelentkezők 31–32 százalékát képviselik.

Ha azonban az első helyen szakképzéseket megjelölőket vizsgáljuk, a fővárosiak mindössze a jelentkezők egytizedét teszik ki; a községekből érkezők részaránya ezzel szemben lényegesen magasabb, mint a többi szinten, meghaladja a 30 százalékot is.

A különböző lehetséges presztízsszempontokat figyelembe véve magas presztízsűnek számító területek legtöbbjén, így a művészet, a gazdaságtudomány, a bölcsészettudomány és a társadalomtudomány terén is több a fővárosi jelentkező, míg a községekből érkezők inkább az agrár, a közigazgatási, rendészeti és katonai, és kisebb mértékben a pedagógusképzés területeket választják.

Mindezen szempontok alapos megrágása után és jó döntés esetén is elképzelhető, hogy a fiatalok végül egész más szakmában fognak dolgozni, mint amit a hallgatói éveik alatt terveztek. Az egyetemen, főiskolán megszerzett ismereteiket tehát a lehető legtöbb területen is tudniuk kell kamatoztatni, ha a helyzet úgy kívánja.

Herczku Tünde