Jöttek, láttak, maradtak

Nyíregyháza - A Nyíregyházán élő 1213 külföldi mintegy hatvan országból érkezett a szabolcsi megyeszékhelyre.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tavaly január 1-jén 3802 külföldi állampolgár élt. A külföldiek felét az ukrán, negyedét a román állampolgárok adták, jelentősebb részük orosz, szlovák, német vagy kínai állampolgár. Közülük minden harmadik (1213 fő) Nyíregyházán él, akik mintegy hatvan országból érkeztek. Legnagyobb részük (39 százalék) ukrán, 16 százalékuk román, 14 százalékuk kínai. Kíváncsiak voltunk, miért jöttek hozzánk, és hogy miért maradtak itt.

Csak a szieszta hiányzik

Először 1994-ben járt a megyeszékhelyen Paolo Liardo, aki a Szicília szigetén található Nicosiában (nem összetévesztendő Ciprus hasonló nevű városával) látta meg a napvilágot. Az olasz kisvárosból kétévesen Firenzébe került, ahonnan a szerelem hívószava szólította őt Magyarországra, pontosabban Nyíregyházára.

– Tizenhat éven át kisebb-nagyobb megszakításokkal tartózkodtam Magyarországon, 2010 óta viszont már folyamatosan Nyíregyházán élek, csak kétévente megyek haza a testvéremhez. Gyermekeim nincsenek, nem igazán hiányzik már nekem Olaszország – meséli a megyeszékhely belvárosában egy igazi olaszos hangulatú éttermet üzemeltető Paolo. Az itáliai férfi hozzáteszi: az őt Nyíregyházára csábító szerelem már a múlté, de rengeteg barátra és ismerősre tett szert. Amikor megkérdeztük, hogyan tanult meg ilyen jól magyarul, azt válaszolja: „Az utcán”. – Van egy élettársam, aki besegít nekem az üzletben – mondta Paolo, aki azt szereti Nyíregyházában, hogy nyugodt és kiszámítható, befogadóak az emberek, de szerinte jó lenne, ha még több turista látogatna ide.

– Ja, egy dolog mégiscsak hiányzik Olaszországból. Az pedig a délutáni szieszta… – teszi hozzá Paolo Liardo.

Erős kötelékek

John Ware Angliában született, egy – Londontól kétórányira található – közép-angliai kisvárosban élte le élete nagy részét. A szigetországban ismerkedett meg feleségével, Kurunczi Mariannával, s ott született meg két leányuk is.

– Ahogy a gyermekek növekedtek, mind gyakrabban felvetődött az oktatás és a zenei képzés kérdése. Marianna sokat mesélt arról, hogy milyen jók az oktatási és a zenei képzések Magyarországon, s úgy döntöttünk, hogy a lányok jövője érdekében Nyíregyházára költözünk. Ennek lassan már tíz éve – idézte fel a múltat John Ware arra a kérdésünkre, hogyan került hazánkba. Bár sok magyar szót ismer már, angolul mondta el gondolatait, a tolmács szerepét Lara, az egyik leánya töltötte be.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 8-i számában.