Otthon nem hagyjuk…

Otthon nem hagyjuk…
© illusztráció: getty images
„Ha tutira tönkre akarsz menni, akkor dolgoztass sok pénzért munkásokat, és ne ellenőrizd mit, hogyan végeznek.” A biztos bukásnak ezt az aranyszabályát még az uniós előcsatlakozási évek idején hallottam az akkoriban nálunk alacsonyan repülő külföldi tanácsadók valamelyikétől. Galambos Béla jegyzete.

A mondat üdítően kirítt a sok – méregdrágán felszámolt – vállalkozásfejlesztési dumából. Ráadásul maximálisan egyetértek vele, mivel sajnos errefelé is aktuális. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, és a magyar vállalkozók nagy része már megtanulta, hogy ha a saját befektetett tőkéjéről van szó, felületességgel nem kockáztathatja a sikert. Más azonban a helyzet, ha az a pénz az államtól, pláne, ha az uniótól származik.

Az elmúlt évtized brüsszeli finanszírozású fejlesztési programjaiból épült önkormányzati beruházásokkal azért – valljuk be – adódott probléma jócskán. Először is, megrendelő és kivitelező közötti cinkos összekacsintás nyomán sok helyütt épült az ésszerűnél legalább egy számmal nagyobb óvoda, művház, főtér, kilátó. Másodszor, lenyűgözőnek ható ideák nyomán olyan luxusberuházások kezdődtek el, amelyeket csak egy tartósan, komoly bevételekből gazdálkodó település engedhet meg magának. Ott meg aztán, ahol ráadásul még nem is álltak a kivitelezők sarkában és nem ellenőrizték nap mint nap, mi a túró folyik az építkezésen, ott hatalmas lett a bukta.

Bezzeg odahaza, ha valamilyen szerelő dolgozik a háznál, ott sasol a ház ura a mester háta mögött. Hiába nem ért hozzá, annyit mindenképp észrevesz, hogy kilopják-e mondjuk a sódert a budi alapjából.

Galambos Béla








hirdetés