Nagyon dühítő az egész...

Deák Béla még nem temetné a Gyulaházát, noha félő: sokba kerülhet a Nagyhalász elleni botlás.A Gyulaháza nem egyszer produkált már hajmeresztő dolgokat. A megyei első osztályú futballcsapat „legnagyobb dobása” talán az volt, amikor 2011 szeptemberében negyedóra múltán 4–0-ra, kisvártatva pedig 6–1-re vezetett Nyírcsaholyban – ekkora előnyt is sikerült elherdálni, 7–7 lett a vége... Bardi Attila edző mindezek után, egy kiadós legyintés közepette jelentette ki: „Ez vicc”.

Vasárnap ismét a frászt hozta szurkolóira a gárda, amely a 89. percben – Deák Béla két góljával – 2–0-ra húzott Nagyhalászban, a győzelem azonban ismét hiú ábránd maradt. A hazaiak a hátralévő csekély idő alatt egyenlítettek, megmentve egy pontot.

– Nagyon dühítő az egész, mert a meccsben nem volt benne a Nagyhalász egyenlítése – dohogott Deák Béla, a tizenkettedik pozícióba visszacsúszó, a kiesés megúszásért küzdő Gyulaháza frontembere. – Egyértelműen magunknak köszönhetjük a történteket, arról nem beszélve, sokba, nagyon sokba kerülhet a most elvesztett két pont. Bár szereztem két gólt, nem ugrálhatok örömömben, és azt is elismerem: kettő kettőnél akadt egy ziccerem, nagyon sajnálom, hogy kimaradt, de úgy látszik, ez egy ilyen szezon.

Senkit nem akarok megbántani, de a vasárnapi mérkőzés is híven tükrözte a csapat tavaszi teljesítményét. Játékosként vállalom a magam felelősségét, mást viszont nem akarok mondani... Szorult helyzetben vagyunk, ráadásul necces a sorsolásunk, a sorozatterhelés, a sűrű bajnoki menetrend sem kedvez az egyébként szűkös játékos keretünknek. Ennek ellenére még nem temetném a csapatot. Láttunk már csodást a magyar futballban, sőt, mi is támadtunk fel korábban olyankor, amikor már senki nem hit bennünk... .