Kis híján elájult a végére

Vakarcs Krisztina három év után tért vissza a pályára – mátészalkai kézilabdacsapatban. Azt már csak a jó isten tudja (vagyis soha nem derül ki...), hogy Vakarcs Krisztina milyen fényes pályát futhatott volna be – ha a sors nem babrál ki vele. Nem kicsit, nagyon. A Makó, később a Goldberger színeiben jó néhány élvonalbeli bajnoki mérkőzésen villantó bal átlövő karrierjét hat térdműtét (!) és két bokasérülés törte ketté, mígnem 2010-ben a visszavonulás mellett döntött. Illetve mégsem... A Mátészalkáról indult, és a szatmári város együttesét a második vonalban, majd az NB II-ben is erősítő nádszálvékony bombázó a nyárig bírta labda nélkül...

– Nem titok, edzői feladatot szeretnék vállalni, ráadásul hiányzott a játék, vágytam vissza a pályára – indokolta elhatározását a magát újra aktivizáló Vakarcs Krisztina, aki csatlakozott a szalkaiak megyei bajnokságban szereplő együtteséhez. – Jelentkeztem Torma Tamás edzőnél, hogy ha szükség van rám beszállnék játszani. Beszállhattam... Az első meccsen, szombaton, a Nagykálló ellen nyertünk, négy gólt szereztem, de be kell vallanom, kis híján elájultam a végére. Mondjuk, öt percet terveztem, ehhez képest negyvenötöt játszottam, alig öt edzéssel a hátam mögött. Elsőre kicsit húzós volt... A csapat tele van fiatal tehetséggel, nekik akarok segíteni, és a jövőben gyerekkel foglalkozni, átadni a megszerzett tudásomat.

KM-KT