Szakítottak a hagyományokkal

Kisvárda - A szolnoki bravúrral megszületett a kisvárdaiak első NB II-es győzelme.A másodosztály négy nyeretlen csapatából kettő egymás ellen vívta a negyedik játéknapjának zárómeccsét. Úgy tűnt, a győzelem nélküliség inkább a szolnokiakat nyomasztotta, a három iksszel rajtoló Kisvárda cseppet sem kezdett ijedten, a labda megtartásával, és támadások szervezésével igyekezett a hazaiak fölé nőni.

Ezzel együtt az első negyedóra egyetlen számottevő eseménye az volt, amikor egy fejpárbajt követően Lakatos István ápolásra szorult, majd csinos turbánnal tért vissza a pályára. Addig-addig passzolgattak a várdaiak, mígnem Pálvölgyi Balázs lövőhelyzetbe került, és az ezúttal több védekező feladatot is kapott támadó szépen ki is pókhálózta a jobb felsőt.

Válaszul Máté János szerezhette volna meg a Szolnok első olyan gólját a szezonban, amelyet nem Nagy István jegyzett, de öt méterről a lécet találta el. Lakatosra még egyszer rájárt a rúd: szünet előtt saját csapattársával, Horváth Lászlóval ütközött, az esetnél elszenvedett térdsérülés következtében nem is tudta folytatni a játékot.

Mindkét edző kettős cserével operált a szünetben, a változtatások tömeges szerkezeti átalakításokat is eredményeztek. Ha nem is személycserék, de egy álmoskönyv szerinti rossz várdai felszabadítás (középre, röviden...) utáni Mile Krisztián-bomba meghozta az egyenlítést. Meg a lendületet is a hazaiak játékába, amit Vári Barnabás kiállítása fékezett le valamelyest. Ismét a Várda irányított, és bár a kapuig nem nagyon jutott el, az egyik adódó szabadrúgását gólra váltotta Dusan Pavlov fejesével. Majd a szerb támadó a kegyelemdöfést is megadta, szintén Miskolczi szabadrúgása után.

A várdaiak tehát szakította NB II-es hagyományiakkal, és hamarabb lett győzelmük, mint vereségük.

Jegyzőkönyv

Szolnoki MÁV FC–Kisvárda 1–3 (0–1)

Szolnok, 800 néző, v.: Böcskei (Pápai, Galán).

Szolnok: Pokorni – Vári, Mile, Balogh P., Fritz – Zvara, Lengyel B. – Bohner (Magos, a szünetben), Nagy I., B. Tóth (Szepessy R., a szünetben) – Máté J. (Grúz, 68.). Edző: Kis Károly.

Kisvárda: Petranics – Lakatos I. (Üveges, a szünetben), Hegedűs T., Kornutjak, Tóth Gy. – Horváth L. (Pavlov, a szünetben) – Miskolczi, Pálvölgyi, Nagy B., Fodor A. – Bouard (Kapacina, 78.). Szakmai igazgató: Révész Attila.

26. perc: Fodor adott balról középre, Pálvölgyi maga elé tette a labdát, majd 15 méterről a jobb felső sarokba lőtte, 0–1.

51. perc: Lengyel baloldali beadása után röviden és középre mentettek a várdai védők, a nagy lendülettel érkező Mile 20 méterről a jobb alsó sarokba lőtte a labdát, 1–1.

64. perc: Bouard tolta meg a labdát a bal oldalon, Vári egy ütemet késve érkezett, és felvágta a brazilt, a játékvezető pedig kiállította a szolnoki védőt.

80. perc: Miskolczi baloldali szabadrúgásból ívelt középre, Pavlov pedig 6 méterről a kapu közepébe fejelt, 1–2.

90. perc: Miskolczi újból baloldali szabadrúgásból ezúttal kapura csavart, Pokorni még bravúrral kipiszkálta, a labda Pavlov elé került, akit lerántani sme tudtak, és 6 méterről a jobb alsó sarokba gurított, 1–3.

Mesterszemmel

Kis Károly: – A gyengébb első félidő után a másodikban feljavultunk, ennek volt köszönhető az egyenlítés. Ezután nem kaptunk egyenlő feltételeket, ennek ellenére gratulálok a Kisvárdának, és sok sikert kívánok.

Révész Attila: – Az első félidőben irányításunk alatt tartottuk a mérkőzést, majd a kényszerű cserék megzavarták a csapatot. A kiállítást követően egyértelműen a mi akaratunk érvényesült, és úgy gondolom, hogy összességében teljesen megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.