Bulinak indult, komolyra fordult

A megyei bajnok Csenger szinte biztosan a futsal NB II-ben folytatja szereplését. A csengeriek „ráharaptak” a futsalra. Olyannyira, hogy a határmenti együttes mindjárt megnyerte az első ízben kiírt megyei bajnokságot. Telt házas, látványos meccsek, magyarán siker, csillogás – szolid pénzből. Mindez nem jöhetett volna létre az általános összefogás, no meg az örökmozgó, a szent őrült Szilágyi Sándor nélkül. Aki edzőként és szervezőként tüsténkedett, a jelek szerint eredményesen.

– Amikor 2010-ben, először nálunk járt a Fradi, akkor kezdett el bennünket mélyebben izgatni a futsal – idézte fel az előzményeket Szilágyi Sándor. – Ez az izgalom tovább fokozódott egy évvel később, elértük, hogy a Ferencváros NB I-es futsalcsapata nálunk játssza egy hazai mérkőzését a Nyíradony ellen. Sok néző, fergeteges hangulat fogadta őket, ekkor már érezni lehetett, hogy valami megmozdult ebben az ügyben...

Elsők között jelentkeztünk a Megyei Igazgatóság által kiírt bajnokságra: először bulinak indult az egész, de a szezon felénél, a jó szereplés hatására kezdett komolyra fordulni a dolog. Januárban már úgy vágtunk neki a második körnek, hogy egyértelműen ráhajtunk a bajnoki címre. Többen jelentkeztek, hogy nálunk akarnak játszani, közben igazi baráti társaság kovácsolódott, ami nem csak a szokásos szöveg, számomra ez mindig fontos szempont volt. Nyugodtan mondhatom, egyre látványosabb mérkőzéseket vívtunk. Sorra nyertük a meccseket, egyedül az Újfehértó tudott legyőzni bennünket. Március 1-én oda jutottunk, hogy a nyíregyházi Monbebé elleni meccs döntött az első helyről.

Közel négyszáz néző előtt 12–5-re nyert a Csenger, így ami 2010-ben még csak álomnak tűnt, valósággá vált – bajnokcsapatot ünnepelhettek a keleti végen.

– Az utolsó meccs után nem csillapodik az étvágyunk. Tervezzük, hogy a városunk történetében először benevezettük csapatunkat a nemzeti bajnokságba és a következő idényben az NB II. Keleti csoportjában indulunk. Ez kilencvenkilenc százalék... Azért dolgozunk, hogy felépítsük a futsal utánpótlást Csengerben, célunk továbbá, hogy a szatmári térség, valamint az egész megye sportági bázisává váljunk. Lehet, hogy ezek nagy szavak, de miért ne gondolhatnánk komolyan. Egyben szeretnék gratulálni minden játékosomnak a bajnoki cím megszerzéséhez, köszönöm az önkormányzat támogatását, mindazok segítségét, aki hozzájárultak ehhez a sportörténelmi győzelemhez. Két embert külön kiemelnék, Juhász Péter és Szabó József játékosként és szervezőként is nagyon sokat tett mindennek érdekében.

A csengeriek a kapcsolatépítés terén is szorgoskodnak: az élvonalban dobogóért küzdő dunakeszi különítményt nemrég emlékezetes módon látták vendégül. Mindazonáltal nem titok, az élet nem fenékig tejfel, szükségük lenne újabb támogatókra...

KM-KT