Olimpiák, címek, kupák: ez tényleg életmű

Exkluzív interjút adott portálunknak Mocsai Lajos, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, a Nemzeti Kézilabda Akadémia vezetője.

A világszerte ismert szakvezető elárulta, hogy hatvanévesen már szelektál a teendői között, de még mindig vannak tervei, ezek közé tartozik szeretett sportága fejlesztése és a Testnevelési Egyetem megújítása. Nagy álma, hogy még egy olimpiára kivezesse a csapatát.

A győri női csapat egymás után kétszer megnyerte a Bajnokok Ligáját, férfivonalon a Szeged megszerezte az EHF-kupát és most először a Veszprém is tagja lett a BL négyes döntőjének. Tényleg ennyire jó a magyar kézilabda, ahogy azt a jelenlegi eredményei mutatják?

Mocsai Lajos: Egyetlen egy szó hiányzik ebből a megállapításból, mert a magyar klubkézilabdázás ennyire jó. Meg kell nézni, hogy amióta európai kupacímeket szereznek csapataink, azokon belül miként alakul a magyarok és a külföldiek aránya. A klubérdek nyilvánvalóan az, hogy a szponzorokat és a közönséget kiszolgálva nagyon erős játékosállománnyal lépjenek fel. Ugyanakkor ez nem szolgálja a nemzeti érdekeket.

Akkor itt meg is állhatunk egy pillanatra, hiszen Ön is volt kettős szerepben, amikor a Veszprémet és a magyar férfiválogatottat együtt irányította. Hogyan tudta feloldani ezt az ellentétet?

Mocsai Lajos: Erre mondok egy példát. 2012-ben úgy lettünk olimpiai negyedikek, hogy kilenc veszprémi játékos volt a keretünkben, és szinte két teljes válogatott szintű mezőnysort tudott kiállítani a klubcsapatom. Mára ott tartunk, hogy három-négy, a nemzeti csapatban is számításba vehető kézilabdázója maradt a Bajnokok Ligája végjátékában érintett együttesnek. A nyíregyházi közönség is láthatta, hogy nélkülük is erős nemzeti csapattal tudtunk felvonulni, ez évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Vagy említhetném a győrieket is, akik a magyar bajnoki címeik mellett akkor kezdtek el nemzetközi téren is meghatározó csapattá válni, amikor a kezdősor több mint ötven százaléka külföldi lett, hiszen a szélsőkön és Görbicz Anitán kívül a kapus, az átlövők és a beállós mind-mind légiósok. Ez a tendencia meghozza a klubsikereket, de a magyar kézilabdában második elvárásként ott vannak a nemzeti válogatottak is.

A kettősség közepette miben lehet bízni?

Mocsai Lajos: Abban, hogy a mostani állapotban eljön a válogatott érdekének a prioritása. Az olimpiai kiküldetés nyolcvan százalékban eldől a következő két hétben, hiszen a nagyon erős szlovén válogatottal vívjuk a selejtezőnket, a párharc továbbjutója pedig ott lehet az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. Ott az első nyolc közé jutással van esély arra, hogy az olimpiai selejtezőből kijussunk Rióba. Ha ez nem valósul meg, akkor marad húsz százalék a lengyelországi Európa-bajnokságon, ahová még szintén ki kell kerülni, és az ott fennmaradó egy helyre a házigazda az átlagosnál mindig jóval nagyobb sansszal pályázik.

Maradva a klubkézilabdánál: mit vár a Veszprém hétvégi kölni szereplésétől?

Mocsai Lajos: Nagyon szurkolok nekik, és a válogatotton belül mindannyian azt reméljük, hogy egy egészen fantasztikus sikert érnek el, erre van is esélyük. Hadd bújjon azonban elő belőlem a szövetségi kapitány is, és reménykedjem elsősorban abban, hogy senki ne sérüljön meg a négyes döntőben. Nekünk úgy kell felkészülnünk a sorsdöntőnek mondható selejtezős párharcunkra, hogy a két meccsből álló németországi turnénkon kívül négy napot töltött együtt a válogatott keret, illetve adott még számunkra a mostani közvetlen felkészülés, amelynek eddigi részében a veszprémiek nélkül dolgoztunk.

Korábban egy másik jelenségre is felhívta a figyelmet, nevezetesen arra, hogy a jelenlegi harmincon túli vagy már a harmincas éveit megközelítő generáció mögött nagy lyuk tátong, szinte teljesen kimaradt a húszas évei derekán járó, legjobb korban lévő középgeneráció. Mekkora veszélyeket rejteget ez magában?

Mocsai Lajos: Amennyiben az olimpiáig versenyben tudunk maradni, akkor nagyon fontos, hogy megőrizzük a harmincon felülieket, és a lassan harmincas korosztályt.Utóbbiakat Nyíregyházán is jól ismerhetik, hiszen kilenc évvel ezelőtt Mikler Roland, Zubai Szabolcs, Császár Gábor és társaik éppen itt szerezték meg a junior korosztály világbajnoki bronzérmét. Az utánuk következő generációban egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány, nemzetközi szinten is számottevő játékost neveltünk ki, annyira hiányos az őket követő hét-nyolc év. Hogy ennek mi az oka? Nyilvánvalóan az, hogy az utánpótláson nem volt akkora hangsúly, illetve vélhetően a tehetségek egy része elveszett. Ehhez még annyit, a válogatott mostani játékosai nagyon komoly gondolkodású, kiváló sportemberek, akik tudják, hogy nekik kell ezt az időhidat átívelni, és bízom benne, hogy sikeresen.

Ezek szerint minden a Nemzeti Kézilabda Akadémián áll vagy bukik? Hogyan választják ki a jelölteket, mekkora a merítési lehetőség?

Mocsai Lajos: A társasági adónak köszönhetően az akadémiai rendszer beszűkülése nem történt meg, ahol komoly munkát végeznek, ott jelentős pályázati lehetőség nyílik a TAO-ra. Az NKA ennek az akadémiai piramisnak a tetején helyezkedik el, kialakult egy együttműködési rendszer azokkal a klubokkal, amelyek nagyon jól dolgoznak. Ilyen például a Nyírsuli is, ahonnan tavaly számos gyerek jött át hozzánk és a serdülő korosztályos csapatunkban hét nyíregyházi gyermek is található, de idén is jelentkezett kettő. Tizenkét partnerrel állunk szerződésben, akik szeretnék a rendelkezésünkre bocsájtani egy-egy legjobb játékosukat. A többiek maradnak náluk, ők is folytathatják a minőségi munkát, miközben tudják jól, hogy a kiemelkedő tudású sportolóik nagyon jó helyre kerülnek, hiszen nálunk az edzői garnitúra, a sporttudományos háttér és a létesítményhelyzet európai szinten is kiemelkedő lesz.

A teljes interjú a Kelet-Magyarország május 31-i számában olvasható.

- KM-BT -