Meg lehetett volna csípni...

Nyíregyháza - Pásztor Richárd szerint ez nem egy „ligeti” esemény volt: még szokni kell a világversenyek légkörét.

Noha Pásztor Richárd két vereséggel, a tizedik helyen zárta a szabadkai kadett Európa-bajnokságot – semmiképpen nem lehet ráhúzni a vizes lepedőt. Egyrészt, a Cellspan-Balkány birkózója idehaza két korcsoportban (serdülőként egy lépcsőfokkal feljebb, a kadettek között is a legjobbnak bizonyult...!) és két fogásnemben is országos bajnoki címet szerzett, ilyen produkció pedig abszolút nem nevezhető kicsúszott eredménynek. Másfelől a szerb városban rendezett kontinensviadal az első hasonló színvonalú eseménynek számított pályafutása során. Ráadásul a forgatókönyv finoman szólva sem az ifjú titán kedve szerint alakult.

– Sajnos, nem jött össze, amit vártunk, szerettünk volna – szögezte le a kötöttfogás 42, kilogrammos súlycsoportjában színre lépett Pásztor Richárd. – Bíztunk a jó sorsolásban, abban, hogy elkerüljük a szovjet utódállamokból érkezett ellenfeleket, mert ott hagyományosan erős a sportág. Ehhez képest rögtön kaptam egy grúzt, akinek erejéről sokat elárul, hogy végül ezüstérmet szerzett. Pedig jól indult a meccs, vezettem 5–4-re, csak hát az első világversenyem volt, valószínűleg elidegeskedtem a folytatást. Sőt, egészen biztosan így történt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam, ebből is látszik, szoknom kell a légkört, mert ez nem egy „ligeti” verseny volt. Van benne némi csalódottság, főleg azért, mert meg lehetett volna csípni... Furcsa lesz amit mondok, de a vigaszágon vívott meccsen az örmény ügyesebbnek tűnt, mint a grúz, legalábbis a mérkőzés közben jobbnak éreztem. Egyébként minimális a különbség köztünk, talán ők technikásabbak, de ha fejben ott vagyok, legyőzhetők,

Mindazonáltal Pásztor Richárd nem dőlt a kardjába. Mi több, az augusztus végén, a Szarajevóban esedékes korosztályos világbajnokságon – immár némi rutinnal felvértezve – akar villantani. A munka benne van, napi két edzés mellett az alvás egyáltalán nem jelent gondot, tehetsége elvitathatatlan. No meg Farkas László tanítványának optimizmusa is töretlen.

– Nem tudom, lehet-e még ennél többet melózni, eddig is rengeteget dolgoztunk, ezen szerintem semmi nem múlt – taglalta a tizenhat éves kora dacára rendkívül profi módon nyilatkozó Pásztor Richárd. – Inkább az a legfőbb tanulság, hogy érkezzenek bárhonnan, nem szabad félni a riválisoktól. Jobban kell magamban bízni, le kell vetkőzni a görcsösséget. Erről könnyű beszélni, ehhez azonban több tapasztalatra van szükség. A világbajnokságon megpróbálok javítani, ott minimum érmet várok magamtól. Tudom, ez merészen hangozhat, de másként nem is érdemes elindulni és legalább már lesz némi fogalmam arról, mi vár rám.

KM-KT