Bedfordi szélcsatornában figuráztak

Bedford - Bárány László és Dolhai Zoltán is tagja volt az először indult magyar nyolcasnak.

Különleges beltéri „ejtőernyős” versenyt rendeztek nemrégiben az angliai Bedfordban. A Bodyflight World Challenge elnevezésű szélcsatornás világkupán mintegy háromszázan vettek részt, négy- és nyolcfős ejtőernyős csapatok mutatták be gyakorlataikat egy hatalmas, öt méter átmérőjű, mintegy tíz méter magas függőleges szélcsatornában 200 km/h-s szélben.

Precízebb kivitelezés kell

Az Indoor formation skydiving egy nagyon új sport, leegyszerűsítve olyan, mint a csapat ejtőernyős formaugrás, csak nem gépből ugranak ki a versenyzők, hanem egy speciális szélcsatornában (szabadesés szimulátorban) kell bemutatni a gyakorlatokat, ami – bár nem kell kiugrani egy repülőgépből – sokkal precízebb, pontosabb gyakorlatkivitelezéseket igényel. Az Intrudarz elnevezésű magyar csapatban mindkét számban indult Dolhai Zoltán „Mókus” és Bárány László „Bari””, a Nyírségi Ejtőernyős Klub versenyzői.

Havonta egyszer gyakoroltak

– A négyeseknél három nehézségi kategória volt, mi a középsőben indultunk és tizenhat résztvevő közül végül a nyolcadik helyen zártunk – kezdte élménybeszámolóját Dolhai Zoltán. – Körülbelül másfél évet edzettünk rá havonta egyszer. Budapesten, Szlovákiában a Tátrában és Berlinben van olyan szélcsatorna, amelyben megfelelően gyakorolhattunk. A versenyen mintegy negyven figurából sorsolják ki azokat, amelyeket harminc másodperc alatt minél többször kell végrehajtani, lehetőleg hiba nélkül.

– Minden figurát alaposan be kell gyakorolni, a sorsolás után pedig egy óra van arra, hogy fejben felkészüljünk a versenykörre. A kezeknek és lábaknak helyükön kell lenniük, a negyven különböző formációnál, forgásnál a precizitást, az összeszokottságot árgus szemekkel nézik és pontozzák a bírák. A feladatok kivitelezésén túl fejben kell a legjobban összehangoltnak lenni egy csapatnak, mindenkinek pontosan kell tudnia, mi, mi után következik, felcserélni, elrontani, rossz kezet, lábat fogni senkinek sem lehet.

– Egy versenykör komoly fizikai és mentális terhelést igényel, ami próbára teszi a fizikai és szellemi állapotot, felkészültséget egyaránt. Mellettünk a szolnoki Balogh Péter és a fővárosi Noll Eszter alkotta a csapatot.

– Alapból a négyes formaugrásra készültünk, de amikor kiderült, hogy nyolcas verseny is lesz, kerestünk egy edzőt, összeálltunk és kimentünk Berlinbe gyakorolni – folytatta „Mókus”. – Ebben a számban először szerepelt magyar csapat. Ez sokkal nehezebb, hiszen nagyon összeszokottnak kell lennie a csapatnak, több rontási lehetőség van, még precízebb mozgást igényel, egy-egy rosszul kivitelezett forgás már komoly borulást, sérüléseket is okozhat. Itt már hatvan másodperc volt a kisorsolt figurák végrehajtására.

Már várják az igazi szabadesést

A szélcsatorna elsősorban azért nehezebb a levegőben végrehajtott versengésnél, mert főként a nyolcasoknál sokkal szűkebb a tér, könnyen neki lehet csapódni a szélcsatorna falának, egymásra lehet esni. Fizikálisan és mentálisan is nagyon ott kell lenni, koncentrálni a versenykörök alatt, mert ha valaki elfelejt egy mozdulatot, az komoly rontás. Itt a négyes tagjai mellett Verebes Gábor (Budapest), Króner Zsolt (Budapest), Pintér Péter (Hajdúszoboszló), Kiss József (Dunaújváros) alkották a csapatot.

Mindannyian nagyon várják már, hogy a csatornában gyakoroltakat a jó idő beköszöntével, szabadesés közben, a nemzetközi ejtőernyős mezőnyben is bemutathassák.

- Mán László -