Nézőpont: Pici gyógyír a sebünkre

Mindenképpen bevettem volna pártom programjába az európai parlamenti választásra készülve a schengeni határ minél hamarabbi kiterjesztésének követelését, ha valamelyik magyar politikai szervezet elnöke vagyok - M. Magyar László jegyzete. Szükség van ugyanis arra, hogy nap mint nap emlékeztessük a Brüsszelben lévőket: pár éve elkezdődött egy folyamat, amely sajnos félbeszakadt. Lehet, hogy már meg is feledkeztek róla, pedig éppen az Európai Unió húzta el a mézesmadzagot előttünk: sok-sok eurót adtak ugyanis arra, hogy magyar-román közös beruházásban utak kössék össze a határ két oldalán azokat az apró falvakat, amelyek a trianoni békediktátum következtében zsáktelepülésekké váltak.

Hiába készülnek el azonban az utak, amíg a schengeni határ nem tolódik át Románia keleti határához, nem használhatóak szabadon. Még nem készült fel Románia a keleti határán a szigorúbb ellenőrzésre - magyarázza Brüsszel évek óta a jelenlegi helyzetet. Ha valóban ez csupán az ok – s nem az, hogy Nyugat tart a tömeges román bevándorlástól, ami pedig egyébként az elmúlt években is kimutatható volt –, akkor a belga városba költöző képviselőinknek azt kellene elérniük, hogy források átcsoportosításával minél hamarabb erősítsék meg a román határrendészetet keleten, hogy szabad legyen immár az átjárás Magyarország és Románia között is.

Így a nyugati nagyhatalmak is könnyíthetnének végre a lelkiismeretükön, hogy legalább egy pici gyógyírt adtak a trianoni sebre. Legbelül remélem, a vasárnap győztes képviselők egyetértenek velem, csak eddig titkolták...

- M. Magyar László -