Mi lesz majd vajon akkor, ha meghal az utolsó holokauszttúlélő is a Földön?

Auschwitzban
Auschwitzban - © Fotó: Janics Attila
Nyíregyháza, Újfehértó – Suhajné Szoka Margit: „Nem szabad hagyni kitörölni emlékezetünkből a hatmillió elpusztított zsidó létét.”

Egyre gyakrabban hallani híreket arról, hogy holokauszttagadókat ítélnek el hazánkban is. A náci rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt vádat emeltek például augusztusban egy budapesti könyvkiadó vezetője ellen, mert a cége kiadta egy svéd író holokauszttagadó könyvét. Gyorsított eljárásban döntött a bíróság annak a nőnek az ügyében, aki egy hírportál cikkéhez fűzött hozzászólásában tagadta a holokausztot.

Tabutéma évtizedeken át

Most még vannak közöttünk holokauszttúlélők, akik elmondják, hogy mi is történt valójában a családtagjaikkal. Mi lesz vajon azonban akkor, ha meghal majd az utolsó túlélő is?

Ezt a kérdést feltettük Somos Péternek, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség hitéleti vezetőjének, aki a következőket válaszolta:

– A holokauszt az egyik legjobban dokumentált történelmi esemény, ennek ellenére már a náci Németország veresége után nyilvánvalóvá vált, hogy lesznek, akik el akarják tüntetni a nyomokat, tagadni fogják vagy meghamisítják a történelmi eseményeket. A tagadáshoz vezető egyenes út az elhallgatás. „Ki beszél ma az örmények megsemmisítéséről?” – tette fel a kérdést Hitler 1939-ben. És ki beszélt itt a holokauszt után a magyar zsidók tragédiájáról? Tabutéma volt többnyire a kutatása, tabutéma volt az iskolai oktatásban, a médiában, és – bár teljesen más okokból – tabutéma volt a zsidó családokban is. Évtizedek mély csendje vezetett oda, hogy ez az elhallgatás egyes körökben akár nyílt tagadásba fordulhatott – magyarázta Somos Péter.

– Olvastam egyszer valahol azt a tévhitet, hogy a hírhedt Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) felirat és a mögötte működő auschwitzi koncentrációs tábor célja mindössze az volt, hogy a zsidókat munkára nevelje. Innen már csak néhány gondolat vezet a „nem is volt ott rossz dolguk” és a „többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek” teóriákhoz. A jelenség kezelése nem a mi dolgunk, arra ott van a törvényhozás és a végrehajtás.

– Mi annyit tehetünk – és teszünk –, hogy előadásokkal, találkozókkal tárjuk az érdeklődők elé múltunkat és jelenünket. Gondosan vigyázunk a pontosságra, a hitelességre, nehogy támadási felületet szolgáltassunk a kételkedőknek.

Egy diák levele Újkenézről

– Van-e értelme fiataloknak mesélni a holokausztról? Hitközségünk legidősebb holokauszttúlélő férfitagja, Markovics Gyula a mai napig eleget tesz meghívásoknak. Legutóbb a baptista egyház által fenntartott újkenézi általános iskolában tartott előadást, ami után egy tanuló levélben kereste meg. Azt tudakolta, vajon romaként neki is ugyanaz a sors lett volna-e osztályrésze, mint az Auschwitzba hurcolt szlovák cigányoknak, akikről Gyula bácsi mesélt – folytatta Somos Péter.

– Valóban fájó, de megkerülhetetlen a feltett kérdés: mi lesz néhány év múlva, mikor már nem lesznek köztünk szemtanúk? Ki szállhat majd akkor vitába a holokauszttagadókkal, akiknek többsége már ma sem a korabeli szemtanúk közül kerül ki? Felmerül a kérdés: nem jobb legyinteni az egészre, és élni tovább a hétköznapi életet? És ide kívánkozik a kérdés párja is: kell-e beszélni az örmény genocídiumról, vagy ennyi évtized után győzzön a hitleri elmélet…?

Új tanítási szempontok

A zsidó történelem és kultúra megismertetését vállalta fel pár évvel ezelőtt Suhajné Szoka Margit újfehértói pedagógus. A napokban részt vett Jeruzsálemben a Jad Vashem Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett továbbképzésen, amelynek az volt a célja, hogy a holokauszt tanításáról egy új gondolkodásmódot, szemléletet közvetítsen, új tanítási szempontokat adjon a pedagógusoknak annak érdekében, hogy a tanárok „katalizátorként” működjenek az előítélet-mentes holokauszttanításban.

Sorsok, egyéni történetek

– Az új szemléletmód szerint a holokauszt-oktatás legfontosabb elve, hogy ne a borzalmakkal sokkoljuk a diákokat, hanem az emberi sorsok, egyéni történetek bemutatásával közelítsük meg a témát. Itt nem a tragédia hangsúlyozása a lényeg, hanem hogy az egyéni sorsok bemutatásán keresztül adjunk arcokat az áldozatoknak. Így a gyermekek számára is érthetőbbé válik a soá, illetve annak vesztesége – mondta el érdeklődésünkre a tanárnő. – Fontos továbbá, hogy egy társadalom szerves részét képező közösséget nem lehet megérteni kultúrájának, vallásának, szokásainak ismerete nélkül. Számomra a továbbképzés legfontosabb mondandója az emlékezet fontossága. Nem szabad hagyni kitörölni emlékezetünkből a hatmillió elpusztított zsidó létét – s ha emlékük fennmarad, tovább élnek ők is.

KM-MML



Újfehértó.
SZON.HU






hirdetés