Trianon – mély sebeket okozott a gazdaságnak is

Trianonról beszélni annak gazdasági hatásai és vonatkozásai nélkül nem lehet. Az első világháború előtt Európa egyik legnagyobb országa volt az Osztrák–Magyar Monarchia, ahol a történelmi Magyarország önmagában véve is jelentős tényezőnek számított.

Gazdasági hatalom voltunk

A Monarchiát az első világháborús vereség következtében a nagyhatalmi érdekeknek megfelelően „kiiktatták” az európai hatalmak sorából. Területét a háború folyamán tett ígéreteknek megfelelően osztották fel, és a korábbi egységes piac helyén önálló szuverén államok és azok piacai jöttek létre.

Az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági növekedése az első világháború előtt szervesen illeszkedett az általános európai gazdasági növekedési trendekbe.

A magyar gazdasági fejlettséget tekintve ez a fejlett Nyugat-Európához hasonlítva több mint 50 százalékot jelentett.

Ezzel a Monarchia Európa 6. gazdasági hatalmának számított.

Külön érdekesség, hogy Magyarországon az ipar és a tudomány is élvonalba került. A kiegyezés után az új magyar ipari üzemek szinte mindegyike találmányok sorára épült (malomipar – hengerszék; Ganz, MÁVAG – kéregöntés, villamosipar).

A békediktátum következtében Magyarország területéből csupán annak 33 százaléka maradt magyar fennhatóság alatt, a korábbi 20,9 millió főnyi népességből 7,6 millió került az új államhatárok közé, és 3,3 millió magyar rekedt az új határokon kívül.

Megtört a fejlődés

Az Országos Menekültügyi Hivatal szerint 1924-ig 350 ezren menekültek át a trianoni Magyarországra, de egyes források 420-425 ezer menekültről írnak, közülük 40-50 ezren éltek hosszabb ideig vagonlakóként.

Az ország elvesztette belső piacának és nyersanyagainak nagy részét. Egy stabil, 50 milliós belső piaccal rendelkező országból egy külkereskedelemre utalt ország lett. Ez a gazdaságpolitikánkat azóta is meghatározza.

A magyar területeken nagy feldolgozóipari kapacitások maradtak, de a működtetésükhöz szükséges nyersanyagok java része az elcsatolt területekre került.

Az iparban a változások még kirívóbbak: a széntermelés 65 százaléka maradt meg, de a vasérctermelésnek csupán a 15 százaléka. Megszűnt a nemesérc- és sókitermelés (elveszett évi 3500 kilogramm arany, 12 ezer kilogramm ezüst és 10,5 ezer tonna réz).

Az összes gyáripari kapacitás 53 százaléka maradt Magyarország területén, az egyharmadára zsugorodott új országba került a szántóföld 38,6 százaléka, a szőlőterület 62,5 százaléka, az erdőterületeknek mindössze 12 százaléka. Az olajfinomítókba nem jutott elég olaj, a malmokba búza.

A megmaradt gazdasági struktúra aránytalanná vált, a fejlődés megtört, s mindezeket a tendenciákat erősítette a kölcsönös elzárkózási politika, új vámhatárok és gazdaságpolitikák alakultak ki.

Az új határokat következetesen úgy húzták meg, hogy a vasúti fővonalak (monarchiabeli körvasút) az új Magyarország területén kívül essenek, zsákfalvak tömkelege keletkezett az új határ mindkét oldalán.

Megszűnt a felvevőpiac

Magyarországnak még jóvátételt is kellett fizetnie. Az új államterület természeti adottságai alapvetően megváltoztak: vízgazdálkodása, árvízvédelme a mai napig a környező országoktól vált függővé. Az új határok katonailag védhetetlenné váltak.

Megszűnt a Monarchia egységes vámterülete, közös valutája, hatalmas felvevőpiaca. Az új nemzetállamok bizalmatlanul, ellenségesen viselkedtek Magyarországgal.

Az új államalakulatok sem nyertek meg mindent akaratuk szerint. Egyúttal a nemzetekben kialakították a veszélyérzetet és ellenségképet a magyarokkal szemben.

(A szerző az elemzése – amit lapunk hétfői számában folytatunk –, elkészítéséhez három forrást használt fel: Mózes Mihály „Trianon ­gazdasági hatásai”, Tomka Béla „A trianoni békeszerződés gazdasági következményei” és Matus Tibor „Trianon máig tartó következményei” című műveit – a szerk.)

Dr. Egri Imre

közgazdász, egyetemi tanár