„Zúgva, bőgve törte át a gátat…”

Két pályázatot hirdettek meg a gyerekek körében: egy irodalmit és egy rajzpályázatot. Mind a kettőre szép számmal érkeztek munkák annak ellenére, hogy sok gyermek még nem is élt akkor. Nem tudják, hogy milyen pusztítást végzett a folyó. Szülők, pedagógusok segítettek elképzeltetni velük az akkori eseményeket.

Árvíz 2001

Immár tíz éve, hogy pusztított az ár,
Immár tíz éve, hogy átszakadt a gát.
A mi Tiszánk pusztította a kis népet,
És elöntött minden jót, minden szépet.

Nem készültünk fel, hogy robbantják a gátat,
S mint egy ostromlóként pusztítja várat.
Elöntött mindent, házat és a friss kerteket,
Mi az akkori téli mámorból ébredezgetett.

Királyi palástját maga mögött hagyván,
Kiömlött a Tisza március hatodikán.
Nem kímélve senkit, se kutyát, se embert,
Nagy pusztítást végezve harangot is vert.

De az emberek összefogtak, segítették egymást,
S visszavitték medrébe a megőrült királyt.
Az emberi összefogás és a nagy segítség
Úrrá lett rajta, s bizonyára megbékélt.

(Fehér Eszter, 8. osztály)