Ez nem üzlet. Ez csak egy életmű

A látványtár egyetlen ember műve, persze sokak munkája benne van. De akkor is: Barna Györgyé.

Most még csak kevesen tudnak a látványtárról, de elképzelhetetlen, hogy ne kapja fel a média, pláne, hogy ne lenne messzi földről is látogatókat vonzó attrakció, a nem túl távoli jövőre.

Az irigyeknek, rosszmájúaknak, kekeckedőknek annyit: bizony, jó sok pénzt kellett Barna Györgynek beleraknia, azt a pénzt meg kellett keresnie – megkereste. És ugye elhiszi mindenki, nem azért kezdett el gyűjteni harminc éve, és nem azért csinálta – hát igen: megszállottan – három évtizeden át, hogy majd idős korára ebből éljen. Ez nem üzlet. Ez csak egy életmű. Egyedülálló. Nem Miskolcon, nem itthon, hanem minimum Európában. (Nem csak én mondom, hanem a szakminiszter is, akit az az öröm ért, hogy pár napja megnyithatta a miskolci, a Győri kapu 57. alatti Lézerpont Látványtárat.)

A volt Tokajban

A következő napokban kiállításról-kiállításra bemutatjuk – már persze lehetőségeinkhez mérten – ezt a sokágú gyűjteményt, amely az eddig „csak” Látványműhely utónevet viselő Lézerpont épületében, a volt Tokaj Vendéglátóházban fogadja a vendégeket.

Most összefoglalóan annyit: harminc évvel ezelőtt Bibliákkal, régi könyvekkel és régi térképekkel kezdte a gyűjtést Barna György, és azután folytatta sok mindennel. „Úgy tűnt, káoszt gyűjtök – fogalmaz most –, de azután elég jól megmutatkozott, hogy néhány nagy területbe sorolódnak mindazok a tárgyak, amelyek annyira vonzottak.”

Itt a Kárpát-medence

Vonzották (és persze vonzzák) a népviseletek. A Kárpát-medence legteljesebb népviseleti gyűjteménye itt található. Összesen ötezer viselet és textil, közöttük 173 varázslatos ruha kiállítási bábukon, további 176 ruha a „falon”. (A későbbiekben visszatérünk ezekre a gyönyörűségekre, jelentőségükre, mint ahogy a többi tárlatra is.)
Azután: irodagéptörténetitárlat, optikatörténeti gyűjtemény, üregi ásványok Erdélyből, az 1945–1968 közötti Magyarország köznapi emlékei. Nemcsak köznapiak. Mert a hétköznapi tárgyak – működőképes motorbiciklik, rádiók, ezer minden más – mellett vannak itt Rákosik, Sztálinok, Leninek, van ÁVH-s bőrkabát, van régi Miskolc képeken és emlékek formájában, még szólunk róluk.
Kihaló (kis)mesterségek: műhelyek berendezve, épp csak a mester hiányzik belőlük. Ahogy Barna György mondja: a szándék az volt, hogy a látogató úgy érezze, a műhely gazdája talán tegnap állt fel a székről, ment el, és már nem fog visszajönni.
De mi visszatérünk.