A semmiből épít másoknak

Miskolc - A munkásoverallos férfiről sokmindent gondoltam volna, csak azt nem: egy igazi lovag. Jakubinyi László neve Miskolcon nem ismeretlen, hiszen az általa vezetett civil szervezet tevékenységéről számos riport született, s több díj és elismerés fémjelzi miskolci munkásságát. A Szimbiózis Alapítványt 1999-ben hozta létre azzal a céllal, hogy peremhelyzetű sérült emberek oktatását, nevelését, társadalmi integrációját támogassa. 2002-től Jakubinyi László a Szimbiózis Alapítvány főállású vezetője, programkoordinátora. Majorságukról, lakóotthonukról, foglalkoztatási rendszerükről az Észak-Magyarországban is többször beszámoltunk. Legutóbb a Holcim-díj kapcsán, amikor Jakubinyi László megjegyezte: januártól már „csupán” társadalmi munkában végzi itt munkáját, minthogy egy ösztöndíj keretében más országok civil kezdeményezéseit igyekszik az ittenihez hasonló célok elérésében támogatni.

Meghatározó kezdet

Ember legyen a talpán, aki a most 42 éves fi atalember életrajzának összefoglalására vállalkozik. Mindenesetre megtudtuk: Romániában, Mármaroson született. Családi és természeti környezete egy életre útravalóul szolgált. Ő így vall erről:

„Gyermekkoromban sokat nélkülöztünk, ami akkor kevésbé tudatosult. Nagyapám cukrászdáját idejekorán államosították. A pincében berendezett műhely bevételéből tartotta el a családot. Halála után édesanyámék minden túlélési stratégiát bevetettek: kertészkedtek, disznót tartottak, esküvőkre továbbra is vállaltak sütést. A gombagyűjtés több volt, mint hobbi: a jegyre kapható kevés élelmiszert pótolta. Nyaralni sohasem voltunk, ám az állandó kirándulások során a máramarosi bérceket legalább annyira sikerült megismernem, mint az ott élő pásztoroknak. Tizennégy évesen már önálló túrákat vezettem...”

Később az akkor már évtizedek óta tiltott tevékenységű ferencesek világi rendjének tagjaként segítette a nincsteleneket, köztük a fogyatékkal élőket. Kalandos úton sikerült felvételi nélkül kilenced magával (közöttük feleségével) bejutnia a budapesti Haynal Imre Egészségügyi Főiskolára, osztrák egyházi ösztöndíjjal – hétvégente hazajártak, s építették a fogyatékkal élők családjával a kapcsolatot. Ezen időszakban szállított segélyeket a térségbe az angliai Szent Kolumbán Lovagrend (később ők avatták lovaggá), az ő segítségükkel hozták létre a Pater Noster Alapítványt, melynek hét évig volt az elnöke.

Párhuzamos síkokon

„Budapesten közben tanultunk, dolgoztunk, amit lehetett, és született három gyermekünk. Közben a Bárczi Gusztáv Főiskolán indított Waldorf-pedagógus továbbképzést is elvégeztem. Időközben egyidejűleg Szatmárnémetiben programokat szerveztünk sérülteknek, és Atya faluban otthont építettünk. Ehhez külföldre jártam pénzt szerezni, többnyire sikerrel. Elmondani is nehéz, hogyan, hány párhuzamos síkon léteztünk egyszerre” - foglalja össze László. És ez azóta sem változott: folyamatosan képezte magát, tanított, szervezett, épített, segített. A párjával pár éve külön váltak, azóta két kisebb gyermekét - már 16 és 18 évesek - szülei segítségével egyedül neveli, nagyobbik lánya Ausztriában él. – Az asztalom fölött lévő naptárba bejegyeztem, december végéig hol tartózkodom, s ezt tartom is: Miskolc, Belgrád, Moldova, Székelyföld, Kárpátalja. Ha itthon vagyok, ugyanazt a munkát végzem, mint eddig - csak épp társadalmi munkában. Megélhetését az Ashoka világszervezet biztosítja, amely 2010-ben tagjává választotta. Külföldi útjainak költségeit fedezik, szállást a fogadó szervezet biztosít számára.

ÉM/SzK