Vendégkommentár: Gyári romantika

Amíg itthon ezek az ipari területek a privatizáció égisze alatt mindenféle üzleti oligarcháknak is lehetőséget adtak a vagyonszerzésre, addig Európában ezeknek a gigantikus ipari létesítményeknek jelentős része kulturális és szabadidős helyszínné alakult. Ilyen például az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított esseni Zeche Zollverein kohókomplexuma, vagy a nem kis költséggel ismét “zölddé” varázsolt Duisburg Nord Park. A németek például hihetetlenül gazdag programmal – és ami talán ennél is fontosabb – hatalmas beruházásokkal igyekeznek elérni, hogy ne csak idén, de várhatóan az elkövetkezendő évtizedekben is Európa egyik legizgalmasabb kulturális célpontjává váljon.

Mi a helyzet itthon?

A vasgyártás szinte az ősidőktől kezdve jelen van ezen a vidéken nem úgy, mint máshol. A diósgyőri acél világmárka volt, ami Miskolcot fontos ipari központtá emelte. Most a szétvert gyáregységek, elhurcolt berendezések, eszközök, az elbontott millenniumi csarnokok lehangoló állapotot kölcsönöznek a területnek. Talán a gyárat ért 1944-es bombatámadás nem okozott ekkora kárt, mint az elmúlt húsz év privatizációs vihara.

Miskolc tökéletes helyszíne lenne egy Ipartörténeti Központnak, mivel a diósgyőri ipari területek, és az egész észak–kelet magyarországi térség (Ózd, Selmecbánya, Rudabánya) számos ipartörténeti emléket őriz. Az egykori Csavargyári csarnok helyén található extrém sport központ – Factory Aréna – zászlóshajója, annak a civil kezdeményezésnek, ami arra irányul, hogy ezt a haszontalanná vált gyárterületet végre új szerepben lássák a miskolciak.

Két civil szervezet a Komlóstetői Kerékpáros Sport Klub és a Kétkeréken Gördülők Alapítvány összefogásával a kezdetben omladozó, vasportól szennyezett falakat most színes rajzok, igényes graffi tik tarkítják, amik a nyugaton már elterjedt underground galériák hangulatát idézik. Fiatalok lepték el az óriási épületet, európai szintű mászócsarnok létesült, közben pedig zene és élet töltötte meg a kihalt gyárépületet.

Hasonló kezdeményezésekre lenne szükség ahhoz, hogy a város életének szerves részét képezze újra ez a terület. Mivel a Miskolc szívében lévő vasgyár közel negyedét teszi ki városunknak, ezért fontos, hogy a civil szféra mellett, a város vezetése is felismerje a gyárterület újrahasznosításában rejlő társadalmi, gazdasági lehetőségeket és kihasználja azokat. Igaz, ez egy hosszú távú projekt, ami átnyúlik jó pár választási cikluson, de már az első lépések is nagy változást hoznának a város életében. Miskolc az Acélváros rengeteg szellemi és tárgyi örökségével együtt. Legyünk rá büszkék, és mutassuk meg, hogy a most kihalt gyárterület újra vonzóvá tud válni!

Szerzőnk a miskolci Factory Aréna programszervezője, Parai Roland