Fecskék nélkül a szülőföld is sérül

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Saját világunkat is védjük azzal, ha segítjük a fecskéink fészkelését.

Évek óta kongatják a vészharangot a szakemberek, mert vészesen fogynak a tavasz szárnyas hírnökei, a villás farkú fecskéink. A néhány éve nyilvánosságra került adatok szerint a molnárfecskék száma 65, a füsti fecskéké 44, a partifecskéké 30 százalékkal esett vissza 10 év alatt. A folyamat néhány év múlva odáig fajulhat, hogy egyáltalán nem fogunk találkozni velük, és a kipusztult fajok helyén nem marad más, csak tengernyi rovarkártevő.

Sok veszélynek kitett lények

A helyzet kritikus volta miatt törvénybe iktatták, hogy a 20 éve védett madarak fészkéhez április után – vagyis a költés ideje alatt – tilos hozzányúlni, előtte is csak Kormányhivatal engedélyezheti a fészek eltávolítását, ráadásul különösen indokolt esetben. Dr. Szép ­Tibort, a Nyíregyházi Egyetem Környezettudományi Intézetének egyetemi tanárát kérdeztük: valóban ekkora a baj?

– Sajnos, valós helyzetről beszélünk, a 90-es évek óta valamennyi hazai fecskefajunk állománya folyamatos csökkenést mutat. Pusztulásuk hátterében több ok is tetten érhető, de legfőképpen az ember által generált klímaváltozás negatív kihatásait tehetjük felelőssé. A helyzetet tovább rontja a lakosság gyakori kedvezőtlen hozzáállása. Ami a klímaváltozást illeti: szembetűnő, hogy a rövid tavaszok egyre korábban kezdődnek, és mire a madarak Afrikából visszaérnek, lényegesen kevesebb táplálékot találnak. Köztudott, hogy kisebb repülő rovarokkal, legyekkel, szúnyogokkal táplálkoznak, de a nyár közepére újabban olyan szárazság alakul ki hazánkban, hogy a rovarok száma is lecsökken. Tudni kell, hogy a fecskéknek nagyon magas a természetes halandósága, 100 madárból átlagosan jó, ha 40 megéri a következő évet. Ezért nagyon fontos, hogy minél több fiókát tudjanak felnevelni. Ezek az apró madarak igen hosszú, 5–10 ezer kilométeres utakat is megtesznek a költözéskor, mi emberek pedig ahelyett, hogy hozzásegítenénk őket a fiókáik felneveléséhez, sok esetben megzavarjuk a költésüket, leverjük a fészküket, az eresz alatt nejloncsíkokkal rekesztjük el azokat a helyeket, ahol a madár fészkelhet. Ezekkel csak még tovább növeljük a fiókák számának csökkenését.

Fontos a kampány

– Sok ember általában azt nehezményezi, hogy a madarak piszkítanak. Pedig ma már vannak erre is áthidaló megoldások: a fecskefészek alá felhelyezhetünk egy levehető, tisztítható úgynevezett pelenkát. A füsti- és molnárfecske kizárólag az ember környezetében költ, ha ettől a lehetőségtől elzárjuk őket, az életesélyüket csökkentjük. Minél később tudják kezdeni a költést, annál kevesebb és rosszabb kondícióban lévő fióka felnevelésére van lehetőségük, akik már gyengék a hosszú út megtételéhez. Nagyon is helyénvaló tehát a mostani kampány. Az embereknek fel kell a figyelmét hívni arra, hogy elsősorban magunknak ártunk, ha nem tűrjük meg magunk mellett ezeket a hasznos madarakat. Nem riogatás, néhány év múlva egyre ritkábban fogunk fecskét látni, holott a tavasz és a fecskék érkezése ugyanazt jelenti az ember számára, a csodálatos látványukról nem is beszélve. Lehet, hogy mindez már csak a mesékben emlékeztet majd egy jobb világra. Helyettük betegségeket terjesztő rovarok milliárdjait kapjuk a nyakunkba, és nem lesznek, akik megtizedelhetnék őket. Külön érdemes szólni a partifecskékről, az áradások elmaradása miatt ugyanis ezek a fajok is egyre kevesebb helyen tudnak költeni. A természetes élőhelyeik csökkenésével – mert a Tiszán is egyre kevesebb szakadó fal van a számukra, másutt pedig illegális homokbányák nyitásával pusztítják az élőhelyeiket – bármikor beköltözhetnek egy építkezés házalapjainak, építőanyagainak gödreibe. A költés befejeztéig ezekhez a gödrökhöz sem szabad hozzányúlni, ezért érdemes egy nejlonnal lezárni ezeket az üregeket még a madarak érkezése előtt – mondta el dr. Szép Tibor.

MJ

[related-post post_id="4155763"]