Emberséges állattartás - extenzív, kontra intenzív technológiák – Orbán Péter

Megkerülhetetlen és modern társadalmunk elé tükröt tartó erkölcsi, környezetvédelmi kérdés is, hogy egy társadalomban a mezőgazdasági termelési rendszerekben hogyan, milyen humánusan, az állat termelésben töltött élete során a természetes környezetéhez mennyire igazodva bánik az ember az állatokkal.

Az ember állatokhoz való viszonya a gyakori eltérő felfogás ellenére nem egyoldalú, hanem kölcsönös, de nem egyenrangú, mert az ember irányító szerepben van. Míg a korai társadalmakban az állatok tisztelete, ma a gazdasági haszonszerzés az, ami meghatározza ezt a viszonyt ember és állat között. A modern társadalom értékrendje a korábbi etikai értékek hiányát vagy semmibevételét mutatja.

A felelős állattartó az állattal együttérző, a tudatos fogyasztónak belső igénye az állat életére meghatározó hatást gyakorló környezet és bánásmód minősége.

Az állattartási kultúrát nem lehet kényszeríteni

A termelésben és fogyasztásban az erős gazdasági szemlélet érvényesülésétől nem tekinthetünk el, mely a költséghatékony termelésre vagy a fogyasztói árak csökkentésére törekszik.

Magyarország is elfogadta hosszú évtizedek után – Európában talán utolsóként, - az állatvédelmet szabályozó jogi környezetet, amelyek azonban csak a minimális erkölcsi követelményeket rögzítik a társadalomban az állatokkal szemben. Az erkölcsi normákat, az állattartási technológiák (az állattartási kultúra) váltását azonban nem lehet jogszabályok által kikényszeríteni, azok általánosabb és magasabb mércét jelentenek, mint a jogszabályok.

Az állatokkal szemben kívánatos humánus magatartás – még a termelési folyamat során is túlmutat a gazdálkodási követelményeken és az embert körülvevő természeti környezet kíméletes védelmét tartja sok esetben elsődlegesebbnek. A mindannyiunk számára társadalmilag is fontos állattartási, hasznosítási módszerek a társadalmi közvélemény által kifejezett erkölcsi követelmények érvényesülése nélkül hosszútávon nem tarthatók fenn.

Az állatok számára emberséges környezet és bánásmód a gyakorlatban azt jelenti, hogy az embernek törekednie kell az állat biztonságos tartására. Szem előtt kell tartani az alapvető életszükségleteit és ezt úgy kell biztosítania, hogy az állat számára leginkább közelítsen a természetben élő vad fajtársak életfeltételeihez. Ne fázzon, ne éhezzen, ne féljen annál jobban, mint az természetes viselkedésének megfelelő.

Az állat megfelelő tartási körülményeinek (istálló, legelő, mozgástér, stb) szükségességét egyre hangsúlyosabban várja el a modern kor fogyasztója. Ez valójában ember és állat környezeti együttélésének technikája és az állat közvetlen környezetén túl tágabb környezetét, pl. a vidéket vagy a tájat és annak lakosságát is érinti. Más feltételek szükségesek a legeltetésre és istállózó állattartásra, mások a rideg – extenzív – és intenzív tartásra, vagy az ún. bio, vagy ökológiai állattartási körülményekre. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy a leginkább állatbarát technológia az ökológiai gazdálkodásban valósul meg, ugyanakkor sokféle megalkuvással terhelt, azonban az állat és a környezet szempontjából ideális tartásmód, de mindig a lehetőségektől függ.

Teret nyer az öko szemlélet

Az ilyen technológia a teljes technikai környezetet jelenti, benne a takarmányozással, gyógyítással, termeléssel és más feltételek kialakításával és működésével együtt. Figyel az állatok eltérő igényeire, az állati termék előállítását nem sietteti, hanem hagyja érvényesülni a természetes folyamatokat. A sok esetben költségtakarékos, de az állatok számára is megfelelő technológia csökkenti a zsúfoltságot, az állatok sérüléseit, javítja termelésüket. Külön foglalkoznak a jogszabályok az egyes állatfajok és korcsoportok tartási körülményeivel, meghatározva nem csak a takarmány minőségét, de az állat mozgásigényét, fajtársaival való kapcsolatteremtési lehetőségeit. Ez a gyakorlatban szabad kifutót, kötetlen tartásmódot, természetes takarmányt jelent. Ma az extenzív és öko állattartási rendszerekben a megelőzési és ellenőrzési megoldások kifejlesztése és alkalmazása fokozatosan nyer teret.

Az intenzív termelési technológiák esetében ugyanakkor, az emberséges állattartási körülmények biztosítása nem minden esetben kézenfekvő. Mindenki emlékszik olyan képsorokra a médiából, vagy saját tapasztalatból, amelyen zsúfolt ketrecekben, egymástól elkülönítve, vagy éppen ellenkezőleg: több állat összezárva, egymást megsebezve szerepel. Egyes állatfajok a természetes napfénytől elzárva, mesterséges világítási program szerint, mintegy parancsra termelnek. Az etetett takarmány, előre kevert, több esetben megelőző jelleggel az esetleges fertőzések, kórok ellenei védekezésül, a gyógyszert is tartalmazza.

Az ökológiai állattartásban az állatbarát technikai rendszerek kialakítása rontja ugyan a profittermelés hatékonyságát és ráfordításokat igényel, de ez kompenzálja azt, hogy a költségcsökkentés, ezzel az emberséges állattartási körülmények elhanyagolása a termékek minőségi romlását is eredményezi. Gondoljunk arra, hogy mi emberek milyen teljesítményre lennénk képesek zsúfolásig telt munkahelyeken, gyógyszerezett, nem ritkán melléktermékekből és újrahasznosított anyagokból előállított élelmiszerekkel táplálkozva, vagy ha embertársainkhoz való mindennapi viszonyunkat az egyre szűkülő élettér határozná meg.

Minőségromláshoz vezetnek a hiányosságok

Az ember ilyen körülmények között végzett munkája, ugyan úgy gyengébb teljesítményű, értékű, mint annak az állatnak a teljesítménye, amelyik ilyen, intenzív körülmények között termel. Az intenzíven termelő gazdasági állatfajok tenyésztésében nemcsak gazdasági, hanem pl. etikai kérdés is, hogy termelési és funkcionális tulajdonságaik összhangban legyenek. Az emberi együttérzés az állattartásban, de még a fogyasztói magatartásban is fontos etikai szempont.

Napjaink élelmiszerbotrányai rávilágítanak az emberséges állattartási szempontokra. Sokszor egy termék minőségromlása nem termelési vagy állattartási hiba, hanem kereskedelmi jellegű hiányosság, azonban az emberséges állattartás hiányosságai vezethetnek az állati termék minőségromlásához.

Az állattartásban, az állati termékek előállításában és felhasználásában résztvevő szakemberek és a fogyasztók erkölcsi alapokon, tudatos fogyasztói magatartáson nyugvó támogatása is szükséges a környezettudatos, fenntartható állattartás fokozatos térnyeréséhez. A haszonállatok termékei emberi fogyasztásra kerülnek, ezért nem mindegy, hogy életük során az állatok milyen körülmények között élnek és az állattartási technológiáink milyen mértékig állat- és környezetkímélők.

További információ: www.okoregio.eu

„Készült az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával”