A bor összehozza magyart a magyarral

„Dédapámnak volt a legtöbb szőlője„ – mesélte Kováts István borász a Kárpát Expressz stábjának. – ”A filoxéria 1880-ban kezdett terjedni, de őneki már akkor volt egy körülbelül 5-6 hektár szőlője, az egészet kézzel művelték. Ezért tettük a címerünkre is az 1880-at, így megörökítjük az emlékét.”

A drávaszögi Csúzán, az Árpád-kori település lakói ma is hűek magyar hagyományaikhoz. István a család negyedik olyan generációjának tagja, akik borászattal foglalkoznak. Szívesen idézi fel az ősrégi pincében a régi szokásokat, gyermekkora emlékeit, melyeknek legtöbbje a szőlőben végzett munkákhoz kapcsolódik.

„Akkor nem úgy csinálták, mint most, hogy napszámba, vagy pénzért, hanem a rokonság, a barátok összejöttek, és szüreteltünk. Este aztán akkora vacsora volt, utána nóta, préselés. Éjfél-egy óráig így ment, másnap újra. Ezek gyönyörű szép emlékek nekem.”

A délszláv háború idején a Kováts család is elhagyni kényszerült szülőföldjét, a harcok végeztével azonban nem volt kérdés, hogy visszatérnek.

„Bort készítünk. Ez olyan valami, amit utána már nem lehet többet elhagyni. Hét évig Magyarországon voltunk, ott is nagyon hiányzott ez a domb, vagy hegy, ahogy mi mondjuk.”

https://www.youtube.com/watch?time_continue=3&v=qnYUWn_xnVY

A családi hagyományt viszi tovább Attila, aki most is édesapjával közösen dolgozik a szőlőben. Attila beleszületett a borász létbe, hiszen miután hazaköltöztek Magyarországról, minden nyáron a szőlőben segített, így nem is volt kérdés, hogy milyen szakmát választ.

„Nyolcadik osztály után Villányban folytattam a tanulmányaimat, a villányi Teleki Zsigmond Szakképző Iskolában, ahol borászatot és szőlészetet tanultunk. Utána Budapesten a Corvinus Egyetemen a szőlész-borász mérnöki képzésen vettem részt, ahol szintén elmélyítettük a tudást, az örökölt tapasztalattal” – mondja Kováts Attila borász.

Egy jó szakember előtt rengeteg lehetőség kínálkozik, ám ő követte ősei példáját és tanulmányai után a családi szőlőben kezdte meg a munkát.

„Adott volt a helyzet, hogy hazajövök és nem máshová„ – fogalmaz a borász, hozzátéve, hogy a lokálpatriótizmusa is elég erős. – ”Nem akartam elhagyni Csúzát, inkább itt maradtam.”

A környék legjellemzőbb bora az olaszrizling, de találunk itt pár palackkal a legfinomabb roséból, valamint vörösborból is. Kováts Attila tudását, és a generációkon átívelő tapasztalatokat tükrözi ez a rengeteg elismerés, amelyek a borkóstoló termet ékesítik.

„Elég nagy kihívás, mivel egy évben egyszer van lehetőségünk a szüretre és egyszer van lehetőségünk arra, hogy jó bort készítsünk abból. ,Ehhez jó, egészséges alapanyag szükséges. Úgyhogy elég komplex dolog ez a szőlészet-borászat, mert mind a kettőre nagyon oda kell figyelni.”

A pincében Attila rendszeresen tart borkóstolókat, rengetegen érkeznek határon innen és túlról is.

„Nagyon sokan jönnek Magyarországról, vagy más határon túli részről. Legutóbb szlovéniai magyarok voltak itt, egy gazdakör jött át ide hozzánk, és nekik mutattuk be az itteni borokat.”

A bor az a nedű, amely összehozza magyart a magyarral. A Kováts családban a borkészítés ősi mestersége, és így a szülőföld szeretete is apáról fiúra száll, amely minden magyar fiatal számára példaként szolgál.

Borítókép: kivágás a fenti videóból