Elhunyt korábbi kollégánk, Gáspárné Dézsi Mária

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Nemcsak egy korábbi remek sportolót, hanem az egykori kollégát is gyászoljuk: 50 esztendős korában elhunyt Gáspárné Dézsi Mária, Európa-bajnoki bronzérmes kosárlabdázó, a Kelet-Magyarország sportrovatának egykori munkatársa.

Nem akármilyen sportpályafutás volt az övé. Ma már nem így van, de a nyolcvanas években még roppant nehéz volt vidékről bekerülni a válogatottba. Neki ez sikerült, pedig a Nyíregyházi Tanárképző csapatával az első és másodosztály között liftezett, de nem lehetett nem észrevenni a tehetségét, elhivatottságát. Az élvonalba, Diósgyőrbe igazolt, onnan lett tagja a nemzeti csapatnak, amelynek tagjaként 1985-ben, Olaszországban Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Az még egy olyan kor volt, amikor zsinórban nyerte az érmeket a magyar női válogatott a kontinensviadalokon, így volt ez 1983-ban és 1987-ben – ebbe a csapatba bekerülni sem volt egyszerű. Marikának nem akármilyen csapattársai (Boksay Zsuzsanna, Borka Ágnes, Körmendi Gyöngyi, Nagy Dorottya, Balogh Judit) és riválisai voltak, bizony meg kellett küzdenie azzal, hogy nem mindig a vidéki játékos élvezte az előnyt a válogatásnál. Pályafutása alapján kijelenthető, hogy ő a valaha volt legjobb és legeredményesebb megyebeli női kosárlabdázó.

És a további életútja sem volt akármilyen. Le sem tagadhatta, hogy a sportolói közegben érezte magát otthon: kétgyermekes anyaként is játszott még az NB II-ben, az újságírásba belekóstolva mi másról írt a legszívesebben, mint a kosárlabdáról. Családanyaként nem választott egyszerű hivatást, hiszen a hétvégéit gyakran nem a gyermekeivel, hanem sporteseményeken vagy a szerkesztőségben töltötte.

Aztán úgy alakult, hogy az újságírástól eltávolodott, de a sporttól sosem. Nehéz is lett volna, hiszen a hozzá hasonlóan a kosárlabdát választó gyermekei közül Zsanett élvonalbeli játékos lett, Balázs pedig két évvel ezelőtt junior bajnoki címet szerzett.

Közben pedig Dézsi Máriát kihívta a sors egy mérkőzésre, amely kétszeri hosszabbításba torkollott. A rendes játékidő végén úgy tűnt, már övé a győzelem, de jött az első ráadás, amelyben ugyan megint győztesnek látszott, de nem lehetett elkerülni az újabb hosszabbítást. Ekkor már kevés esély maradt. Szombaton délelőtt ért véget a küzdelem, amelyet egy percre sem adott fel, most mégis két, még anyai szeretetre vágyó gyermek, a társa kezét a betegágyon is végig fogó férj és a mérhetetlen fájdalmat érző édesanya gyászolja. Velünk, egykori kollégákkal, barátokkal és sportolókkal egyetemben.

- KM-BT -