Márkus Béla kapta a Ratkó-díjat

Nyíregyháza - A Ratkó József Emlékévet Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke nyitotta meg szombaton délután a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban.

A Hangsúly művelődési és művészeti alapítvány kuratóriuma titkos szavazással úgy döntött, hogy az idei Ratkó József-díjatMárkus Béla irodalomtörténész, kritikus kapja.

A húsz esztendeje alapított díj az ország keleti feléhez kötődő, de alkotásaikkal a provincializmus fölé emelkedő, európai értékeket teremtő alkotókat jutalmazza. Olyanokat, kiknek esztétikai teljesítménye kiemelkedő, erkölcsi elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. A civil kezdeményezésre létrejött díjat: a mindenkori minimálbér háromszorosát,

a König Róbert grafikusművész által metszett oklevelet, és Kő Pál szobrászművész plakettjét -, eddig: Balázs József író (1993), Nagy Gáspár költő (1994), Aczél Géza költő (1995), Szőllősi Zoltán költő (1996), Vári Fábián László költő, etnográfus (2007), Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus (2008), Tóth Erzsébet költő (2010), Jánosi Zoltán irodalomtörténész (2010), Babosi László könyvtáros, bibliográfus (2011) vehette át.

Antall István, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője, a kuratórium titkára a Ratkó József-díjról elmondta:

– A Ratkó József-díj annak a rendhagyó szellemi kezdeményezésnek a folytatása, amely 1983 novemberében, harminc évvel ezelőtt született, s amely három és fél éven át havonta igyekezett fórumot teremteni a helyi és országos, valamint határon túli irodalmi, közéleti folyamatoknak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének nem volt, illetve ma sincsen országos jelentőségű havi, irodalmi és művészeti folyóirata, ezt igyekezett pótolni ez az egykori vállalás.

Ratkó József költő, Görömbei András irodalomtörténész, Nagy András László színházi rendező és Antall István rádiós-újságíró 1983 novemberében rádiós folyóiratot indított Nyíregyházán, Hangsúly címmel. A Tiszatáj, illetve a Mozgó Világ körüli botrányok sorozatától tépázott idegrendszerű helyi hatalom ingerülten fogadta a folyóirat-indítási kísérletet. A rádiós periodika kényszerű kompromisszum volt, melyhez Samu András stúdióvezető személyes kiállása teremtett garanciát. A közönség előtti rádiófelvételek azonban a "kelleténél nagyobb" érdeklődést váltottak ki. A három szomszédos ország magyarlakta vidékén is érzékelhető volt a hatásuk. A szlovákiai Bodrogköz - Kassáig, a birodalmi Kárpátalja és a romániai Partium, Észak-Erdély magyar lakossága figyelemmel kísérte a minden hónap utolsó vasárnapján jelentkező negyvenperces összeállítást (amelyet a 2007. június 30-án egy tollvonással megszüntetett) Magyar Rádió Nyíregyházi stúdiója sugárzott a 240 méteres középhullámon.

A rádiós folyóirat 1987-ig működött folyamatosan, utóbb alkalmi, évfordulós találkozókon, irodalmi esteken idézte az egykori hangulatot. Ez idő alatt közel háromszáz alkotót szólaltatott meg. Több hangjáték és két színdarab ősbemutatójának a nyíregyházi rádiófelvételek teremtettek alkalmat. Megélénkült a helyi irodalom-, színház-, és képzőművészeti-kritika, honosodott a rangos közéleti és irodalmi publicisztika, emlékezetes viták rádiós rögzítésére került sor. Versek százai, novellák tucatjai szólaltak meg e közönség előtt első közlésként. S mindez a kezdeti időkben némi fenyegetettség mellett, utóbb változó közegben, mégis inkább rendszeres és tervszerű támogatás nélkül.

1995 őszén - amit az egykori megyei pártvezetés nem tudott elérni - az megtörtént. A Magyar Rádió Nyíregyházi stúdiójának akkori irányítói előbb ellehetetlenítették, majd teljesen száműzték a műsort a rádió adásidejéből. Azóta a Hangsúly egykori munkatársai a Ratkó József nevét viselő országos nagykállói versmondó találkozón jönnek össze kétévente.

1996-tól a Ratkó József-díjat nem adta ki a kuratórium. Úgy véltük, hogy ha a megfelelő színvonal nem tartható, inkább szüneteltetni kell a díj osztását. 2006-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés szeptember 15-i, messzire tekintő határozatával megteremtette a Ratkó József-díj működésének anyagi feltételeit. 2007-től tehát a megye rangos irodalmi-művészeti díjaként újjászülethetett ez a hagyomány. Két kurátor társunk súlyos betegsége majd elvesztése a 2012-es díjátadást lehetetlenné tette.

A Hangsúly Ratkó József kezdeményezésére, és szelleme köré szerveződött. Halála, 1989 óta is neve köré szerveződik ez a hazahívó esemény minden novemberben. Ezért is él a műsor, az irodalmi est, a díj és az azt támogatók évente egymásra találó közössége.

A Ratkó József-díj, azaz a Hangsúly Művelődési és Művészeti alapítvány kuratóriumának tagjai:

Magányos portyázó

Márkus Béla

irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, tanár

Márkus Béla eredeti hangja, ironikus közelítése, elemző képessége, keresetlensége, széleskörű érdeklődése egyedülálló a magyar kritika-, és irodalomtörténet-írás kortárs történetében. Olyan talpasa ő a magyar szellemi életnek, aki szellemi és politikai határokat nem ismerve jelen tudott lenni minden olyan irodalmi, színházi, közéleti eseményen, ahol azok verődtek össze, akik felelősséget éreztek a közösségért, a társadalom perifériáján élőkért, a kisebbségekért, a nemzet egészéért.

Munkáiban ezért soha nem válik el a szépségeszmény és a szolgálat, nem szakad el egymástól esztétikum és etika. Márkus Béla éber figyelmét pályája kezdete óta nem kerülik el az irodalom friss jelenségei, egyidejűleg képes segíteni a pályakezdők tájékozódását, kibontva a művekből mindazt, ami reménykeltő, miközben történeti személete a szellemi áramlatok irányát is képes kitűzni, a jelentős folyamatok bemutatására vállalkozván.

A regény, a dráma, a líra, és az esszéirodalom egyként izgatja. Következetesen igyekszik kerülni a szakma mesterséges, életidegen nyelvét, a szakszerűséget szem előtt tartva mindig meg tudja szólítani a szélesebb olvasóközönséget is. Jelentős műveket bemutatva éppoly következetesen szókimondó, ahogyan kritikáiban sem kerüli a konfliktusokat, véleményét nem rejti véka alá, felfogását nem az indulatok, de az érvek támasztják alá.

Márkus Béla kötetté szerveződő munkáiban mindig ott az életművekben és pályaképekben föllelhető kuriozitás iránti érdeklődés. Az ismert teljesítményekben, a népszerű művekben is olyan részleteket tár fel, amelyek jelentősen gazdagítják az irodalomelmélet és az olvasáskultúra szempontjait. Magányos portyázókról ír, s bár maga egy nevezetes csapatban a Barta János féle iskolában nevelkedett, Görömbei András, Ablonczy László, Pálfy G. István baráti körében indult, szuverén elgondolásai máig érvényesek.

Mások mellett Móricz Zsigmond, Sarkadi Imre, Tóth Árpád, Szilágyi István, Kányádi Sándor munkásságával foglalkozik, miközben ő rendezi sajtó alá Ratkó József első teljesen mondható posztumusz verseskötetét Új évszak kellene címmel. Márkus Béla a Bükk hegység lábánál egy történelmi hagyományokkal és legendákkal teli faluban, Bükkaranyoson született. A Matyóföld közepén, Mezőkövesden érettségizett, életének szinte minden érett-kori élménye Debrecenhez kötötte. Itt tanult, itt kezdett újságot írni, folyóiratot szerkeszteni, itt tanított és tanít. Teszi ezt az indulástól azzal az igényességgel, amely minden írását, minden előadását, minden kötetét jellemzi. Földrajzi és szellemi értelemben is jól körvonalazható az a protestáns-katolikus hagyomány, amely a hitviták európai léptékkel mérhető hatását a helyi értékek megőrzése felől tudta egyetemessé emelni. (Antall)