2014.12.03. 09:54
Jegyzet: Fillérjeink
<em>Kutatok az emlékeimben. Azt szeretném felidézni, amikor a hiper- és szupermarketek egyre tovább tartottak nyitva, majd az életünk részévé vált a vasárnapi shoppingolás.</em> Bednárik Mónika jegyzete.
Kutatok az emlékeimben. Azt szeretném felidézni, amikor a hiper- és szupermarketek egyre tovább tartottak nyitva, majd az életünk részévé vált a vasárnapi shoppingolás. Bednárik Mónika jegyzete.
A ’90-es évekből azt a momentumot keresem, amikor a hitben verhetetlen politikusok azért kardoskodtak, hogy a hetedik napot bizony pihenésre teremtette az Úr. Nem találom. Az egyszer már elutasított, majd újra előkerült ötletet leporolták, és szeretnék, ha ujjongva fogadnánk a javaslatot. Nem értem, miért nem örvendezik mindenki; talán mert egy korábbi felmérés szerint a magyar lakosság 48 százaléka vásárol a hét utolsó napján? S igen jelentős bevétellel gyarapítja az üzleteket, az államot, arról már nem is beszélve, hogy a hétvégi meló több pénzt jelent az amúgy is „agyonfizetett” kereskedelmi alkalmazottaknak. Mert ugye erre van törvényünk, most meg lenne arra, hogy otthon üljenek, örüljenek a szabadnapnak, de ezért nem fizetnek; ebből kenyérre sem futja. Ha a politikát csinálók kijönnének a „való világba”, talán meghallanák: az emberek nem élnek olyan jól, pláne ha alkalmazottak, hogy akár egyetlen forintról lemondjanak. És ezt tudják a gyerekek, akiknek az anyukája és apukája vasárnap is dolgozik.
