Mese: az örök örömforrás

Nyíregyháza - A mesék azt tanítják, hogy ami velünk történik, nem először fordul elő, ez pedig megnyugtatja a lelket.

Minden mese egy kapu a világra, ami megmutatja, hogy az életünkben milyen lépés következik. A mese, amit jól mondtunk el el, akkor kezd el működni, amikor arra igazán szükség van – mondta nyíregyházi előadásán dr. Boldizsár Ildikó mesekutató- és terapeuta, akinek a pályáját mi más is indíthatta volna el, mint egy fejére esett mesekönyv?

Megnyugtatja a lelket

– Egyetemistaként dolgozatot kellett írnom arról, hogy mi az életem célja, merre is tartok. A felvett tantárgyaim és akkori ismereteim nem adtak választ a kérdésekre, így hetekig csak tologattam magam előtt a feladatot. A beadási határidő előtti estén viszont a fejemre esett a Micimackó és kinyílt annál a fejezetnél, amikor Micimackót kiönti az árvíz. A történet tökéletesen tükrözte a lelkiállapotomat, és élethelyzetemet, az abból megírt dolgozat pedig az évfolyam legjobbja lett. A professzorom azt mondta: „magának ezzel kell foglalkoznia, de ugyanolyan komolysággal, mintha Dosztojevszkij lenne a téma”. Ennek már több mint harminc éve, és azóta azt kutatom, valóban benne van-e a mesékben a világ valamennyi arca? Arra jutottam, hogy nincs olyan élethelyzet, aminek ne lenne meg a mesepárja, a történetek lélekgyógyító ereje pedig lehetővé teszi, hogy terápiás céllal, tudatosan alkalmazzuk. Amikor kórházakban meséltem, észrevettem, hogy a betegek egy idő után meggyógyultak vagy jobban lettek, a börtönben az elítéltek elkezdtek hinni abban, hogy jobb emberré válhatnak, a szülői minta nélkül felnövő állami gondozott, vagy súlyosan bántalmazott fiatalok pedig iránymutatást kaptak. A mesék azt tanítják, hogy ami velünk történik, nem először fordul elő, ez pedig megnyugtatja a lelket, de az is fontos, hogy a mesékben mindenki önmaga jobbik énjével találkozhat.

Erősödő optimizmus

– A gyerekek számára azért különösen fontosak a mesék, mert életmodellt, magatartásformát mutatnak – olyan történetek ezek, amelyek velük is biztosan megtörténnek majd. Gondoljunk csak bele: mi lesz azzal, aki a saját útját akarja járni? Egy sűrű, sötét erdőbe kerül, ahol jönnek az akadályok, mondjuk a vasorrú bába személyében. És vele együtt érkezik a kérdés is: mit keresel itt, ahol a madár se jár? Aki nem tud válaszolni, nem mehet tovább – nincs ez másképp az életben sem: az akadályokat nem kerülhetjük ki. Ha a bába empatikus, feltesz egy mentőkérdést, de azzal sem vagyunk előrébb, hiszen nem mindig könnyű felelni a kérdésre: „dolog elől futsz vagy keresel valamit?”

– A mese örömforrás: kimutatták, hogy mesehallgatás közben csökken a feszültség, megszűnik a szorongás, a félelem, nő az életerő és erősödik az optimizmus. Amikor ennyire intenzív és fókuszált a figyelem, a test nem mozdul, az elme viszont ilyenkor a legaktívabb, és teljes egyensúlyban van a két agyfélteke. Ha ettől megfosztjuk a gyerekeket, olyan tapasztalatoktól zárjuk el, amiket máshonnan nem szerezhetnek meg – mesélte Boldizsár Ildikó, akinek a gyerekei annyira magukévá tették a mesékben szereplő igazságokat, hogy a középső fia a népmesei hármas szám hatására sok mindent csak harmadszorra csinált meg: az érettségit, az egyetemi vizsgáit és a jogosítványt is.

Fejleszt és gazdagít

– A mindennapokban tapasztaljuk, hogy mennyivel érzelemgazdagabb az a gyermek, akinek mesélnek – erősíti meg a meseterapeuta szavait Gerda Erzsébet óvodapedagógus és azt is hozzáteszi: ez ugyanígy igaz arra, aki mesél. – A gyermekek a történeteken keresztül fedezik fel önmagukat, élik meg a vágyaikat, fejlődik a fantáziájuk, a kommunikációs képességük. Didergő király – vágja rá az óvónő, arra a kérdésre, hogy melyik az ő kedvenc meséje, de havonta egyszer Vuk története is előkerül.

– Nagyon fontos, hogy aki adja a mesét, önmaga is szeresse azt, azonosuljon a szereplőkkel, így lesz közös élmény a meseolvasás- és hallgatás, ami az önmegvalósítás egyik fontos eszköze. – A láncmesék erősítik a kicsik koncentrációs képességét, hiszen meg kell jegyezni az előzőleg elhangzott történetrészeket, javítja a kifejezőkészségüket és gondolkodásra készteti őket. Nincs, ami a mesénél jobban gazdagítaná és fejlesztené a gyerekeket – állítja határozottan Gerda Erzsébet.

Mese a pocaklakónak is

– Apukám nekem és a húgomnak nagyon sokat mesélt kiskorunkban, főleg kitalált, vicces történeteket. Ezért gondoltuk a férjemmel, hogy tovább visszük ezt a hagyományt. Lányunk, Polli lassan két éves, neki már jó ideje olvas a férjem lefekvés előtt egy könyvből, ami minden napra tartogat egy kedves kis történetet – mondja Ágnes, aki a napokban kétgyermekes anyuka lehet. Hozzáteszi: a párja jó ideje már a pocaklakónak is mesél, amíg Polli a takaró alatt figyel, addig Lujzi is hallgatja. – Ilyenkor mindig egy kicsit aktívabb, mint napközben, ebből gondoljuk azt, hogy jól esik neki hallani a szülei hangját, amit később, a számára ismeretlen és idegen világban felismer majd.

KM