Vendégsorok: Memóriakutatás

Az élet már csak ilyen: ahogy telik-múlik az ember felett az idő, egyre több mindent elfelejt. Leggyakrabban az évszámokkal, a nevekkel vagyunk hadilábon, hiába erőltetjük meg az agyunkat, nem jutnak eszünkbe. Aztán jártunkban-keltünkben hirtelen beugrik ez is, meg az is, de aztán később, amikor meg kellene nevezni egyik-másik régi ismerősünket, netán egy színésznőt vagy politikust, vagy évszámot, újra csődöt mond a szürkeállományunk. Angyal Sándor jegyzete.

Mindezt most az juttatta eszembe, hogy amerikai tudósok megfejtették, sokszor miért nem emlékezünk egyszerű dolgokra sem. Konkrétabban: a pennsylvániai egyetem memóriakutatói nagyon egyszerű kísérlettel jöttek rá a dolog nyitjára. A kísérlet résztvevőitől mindössze annyit kértek, hogy a kapott papíron nézzenek át egy néhány betűből és számból álló sort. Az egyik csoporttal nyomban közölték: hamarosan vissza fogják kérdezni, hogy mit láttak a lapon, a másik csoportnál ezt csak később, meglepetésszerűen tették. S láss csodát! Akikkel előbb tudatták az ellenőrző kérdést, azok alig hibázva idézték fel a látott betűket, míg a később értesülők csak átlagosan 25 százalékos eredményt értek el. Mindez azt bizonyítja, hogy az agyunk csak akkor tud biztosan megfelelni a számonkérésnek, ha számít rá.

Kutatókkal nem ajánlatos vitába keveredni, de többen kérdeznénk tőlük: miért nem tud válaszolni az ifjú férj hajnaltájt, ha a neje kérdezi, kinél fickándozott az éjjel, avagy a költekező feleség honnan szerezte a sok pénzt az új aranyláncára? Vagy például jómagam diákkoromban miért nem tudtam megszólalni, amikor a történelemtanárom a középkor eseményeit akarta kipréselni belőlem? Pedig nekünk, akárcsak a mai nebulóknak kellő időben volt/van tudomásunk róla, hogy egyszer eljön a számadás pillanata. A választások előtti politikai ígéretektől ezúttal eltekintenék…

- Angyal Sándor -