HAON - Jegyzet

2011.03.27. 15:10

Számvetés

<p>A Magyar Köztársaság már mintegy hét éve tagja az Európai Uniónak. Voltak, akik eufórikusan élték meg a csatlakozási szerződés aláírását, de voltak olyanok is, akik inkább kételyeiket fogalmazták meg. <strong>Prof. dr. Fábián István jegyzete</strong></p>

A megelőző felkészülési időszak számos, európaiságunk mibenlétét érintő kérdést hozott felszínre, olyanokat is, amiket akkor talán nem is lehetett érdemben megválaszolni. Az EU-elnökség apropóján érdemes egy gyors mérleget készíteni. Mit nyertünk és mit veszítettünk a csatlakozással? Megérte-e egyáltalán?

 

Európaiságunkat a közös értékrend, kultúra és múlt határozza meg

 

Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy 2004. május elsején nem a több mint ezer éve lakhelyünkül szolgáló Európához, hanem egy szövetséghez csatlakoztunk. Európaiságunkat azonban elsősorban nem geográfiai elhelyezkedésünk, hanem a közös értékrend, a közös kultúrkör és a közös múlt határozza meg. Európa nem értelmezhető Magyarország nélkül és Magyarország sem értelmezhető Európa nélkül. A haladó európai hagyományok és Európa szellemisége évszázadok óta meghatározó módon formálták és formálják a magyar történelmet is. Sajnos igaz ez a párhuzam Európa kevésbé dicsőséges korszakaira, az ordas eszmék terjedésére és újraéledésére vonatkozóan is.

Uniós tagságunkkal tehát nem európaiságunkat deklaráltuk, hanem azt, hogy tevőlegesen részt kívánunk venni egy „határok nélküli” európai térség kialakításában, a fenntartható közös jövő stratégiájának létrehozásában. Egy olyan klubhoz csatlakoztunk, amely értékközösségre alapozva a biztonság és a stabilitás megőrzését, Európa versenyképességének növelését tűzte ki célul. Természetesen az EU a tagországok közötti együttműködés és verseny, az érdekérvényesítés terepe is. Csatlakozásunkkal vállaltuk a közös múltból is fakadó európai értékek megőrzését és a közös normák betartását.

 

Meggyzőződésem hogy tagságunk sokkal több előnnyel, mint hátránnyal jár

 

Cserébe lehetőséget kaptunk arra, hogy cselekvő módon részt vegyünk a sorsunkat érintő döntésekben és jogot formáljunk a biztonságunkat és fejlődésünket garantáló EU-n belüli és annak részeként, az EU-n kívüli gazdasági, kulturális, tudományos, oktatási együttműködésekben való részvételre. Mindezt úgy tehetjük meg, hogy nem kell hozzá nemzeti identitásunkat feladni, sőt az EU alkotmánya az alapelvek között rögzíti a nyelvi és kulturális sokszínűség megőrzését.
Sokszor úgy érezhetjük, hogy az EU működése túl lomha, a szabályok túl merevek, az adminisztráció túl körülményes és egyes történések pontos indítékai nehezen érthetőek. Meggyőződésem, hogy ezzel együtt tagságunk sokkal több előnnyel, mint hátránnyal jár. Különösen igaz ez az egyetem és a tudomány világára. Szerénytelenség nélkül kijelenthető, hogy számos hazai tudományos műhely évtizedekkel EU-csatlakozásunk előtt komoly nemzetközi elismertségre tett szert.

A hetvenes évek végétől fokozatosan kinyílt a világ kutatóink előtt, akik közül sokan a külföldön szerzett új ötletekkel és tudással felvértezve próbálták tapasztalataikat itthon hasznosítani. A sikertörténetek ellenére a lehetőségek alapvetően korlátozottak voltak. Uniós csatlakozásunk új dimenziókat nyitott az egyetemek és kutatóintézetek számára. Az EU-s források lehetővé teszik új kutatási programok indítását, a nemzetközi tudományos együttműködésekben való részvétel erősítését és külföldön dolgozó sikeres kutatóink hazahívását. Számos program pedig hallgatóink külföldi szakmai tapasztalatszerzését segíti elő. Mindez jelentősen hozzájárul a magyar felsőoktatás és tudományos szféra értékeinek megőrzéséhez és értékteremtő képességének fejlesztéséhez. Önkritikusan hozzá kell azonban tennem, hogy a felsőoktatásban, de más területeken is sokkal hatékonyabban kellene kihasználnunk a tagságunkból fakadó lehetőségeket.

 

Az elnökségnek szimbolikus jelentősége van

 

A soros EU-elnökség jelentőségét a fenti összefüggésben kell és lehet értékelni. Meglátásom szerint az elnökségnek elsősorban szimbolikus jelentősége van, hiszen az EU mindennapi működése nem függ és nem is függhet attól, hogy éppen melyik ország tölti be az EU Tanácsának elnöki tisztét. Az ehhez kapcsolódó feladatok ellátása a tagságból fakadó kötelesség, de egyben lehetőség is egy ország nemzetközi ismertségének és elismertségének növelésére, illetve néhány fajsúlyos kérdés előtérbe helyezésére. A magyar EU-elnökség tiszteletreméltó prioritásokat fogalmazott meg, középpontba állítva az európai polgárt. Az elnökség félidejénél megvonva a mérleget, sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy az ismert hazai és nemzetközi okok miatt ez a program jóval kevesebb figyelmet kapott, mint ahogy azt vártuk.

Mondhatnánk, tipikus magyar (bal)sors,  megint egy lehetőség, amit elszalasztottunk. Az elmúlt néhány hónap eseményei valóban kedvezőtlen feltételeket teremtettek az elnökségből adódó előnyök kihasználására. A vörösiszap-katasztrófa, az arab világ forrongása és a Japánt sújtó kataklizma érthető módon átírta a prioritásokat, elvonta a figyelmet az elnökség ügyeitől. Bízom azonban abban, hogy a helyzet normalizálódásával az előttünk álló hónapok sikeresebbek lesznek és várakozással tekintek a kapcsolódó uniós programok elé.

Szerzőnk vegyészprofesszor, a Debreceni Egyetem rektora.

Ezek is érdekelhetik