Amiről fontos beszélni

Debrecen - Azt nem mondhatnánk, hogy bármiféle fesztiválhangulat nyomát érzékelhette volna a járókelő Debrecenben március 10-14. között, de azt igen, hogy a Deszka fesztivál előadásaira tódult a tömeg, és a szerencsések több emlékezetes darabot láthattak.

Hatodik éve a Csokonai Színház a kortárs magyar drámák fesztiválja (DESZKA) otthona. Vidnyánszky Attila színházigazgató a beköszöntőben idén azt írta: a „DESZKA mégis-megrendezése heroikus tett” a társulat részéről. S valóban így lehet. A válságos időkről mi sem szól drámaibban, minthogy éppen a fesztivált megelőzően (március 12-én) jelentette be a Budapesti Kamaraszínház megszüntetését a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Spiró György drámaíró indulatosan, Eszenyi Enikő, a Víg Színház igazgatója szomorúan, a munka nélkül maradó színészek és műszakiak kiszolgáltatottságára utalva kommentálta az eseményt a debreceni beszélgetésen.

Hogyan lelkesítsen?

Többször is hangsúlyt kapott a pénzhiány: Eszenyi elkeseredetten részletezte, hogy szinte erőn felüli vállalással teremtettek elő 75 millió forint plusz bevételt, amit előadások készítésére terveztek fordítani, de az ígéretekkel ellentéteben, váratlanul elvonták tőlük. „Hogyan lelkesítsem ezután több munkára a kollégáimat, ha a végsőkig tartó erőbedobás ellenére egyetlen plusz fillért sem kaphatnak érte, és még a színház sem élvezheti a bevétel előnyét!” - vetette fel.

Bérczes László, a kaposvári színház művészeti vezetője mellesleg jegyezte meg, hogy hat éve még az 1 milliárdot érintette a költségvetés, most pedig 600 millió körüli. És azt kérdezte: nem hiba-e 2012-ben két oktatási intézményből is kibocsátani a fiatal színészeket, ha nem tudunk nekik munkát adni? Mint kiderült, Kiss Csaba miskolci színigazgató nem érzi felelőtlennek a képzést. Szerinte igenis szükség van húsz végzősre ahhoz, hogy legyen köztük öt valódi nagy tehetség. Ez az arány másként nem állhat elő - fogalmazott.

Elveszítik őket

Kiss Csaba egyébként is a kötelezően lelkes korszakát éli, mivel alig néhány hete választották meg igazgatónak. Az a terve, hogy visszaszerezzék a városban meghatározó értelmiség érdeklődését. A magyar színház ugyanis ma unalmas, provinciális, az átlag évről évre ostobább - mondta, s hozzátette: a színház megszűnt intellektuális kaland lenni, nem tesz mást, mint a fennmaradás érdekében lohol a nagy nézősereg nyomában.

Bérczes László közbevetette: egy évvel ezelőtt még maga is lelkes volt, de most - talán csak türelmetlensége miatt - igen lehangolt. - A kaposvári színházban hibátlan műszaki gárdával találkoztunk, ám a vezetők folytonos ideiglenessége erodált szinte mindent, a társulat ezer sebből vérzik, romjaiban hever - adta okát.

Pár órával korábban egy másik beszélgetés fő témája az volt, hogy bár a kisgyerekek még rajonganak a bábszínházért, 10-14 éves kor között azonban elveszítik őket, s később csak igen kevesen térnek vissza.

Mitől lesz rendpárti?

- Világjelenség ez. Mást kell adni, mint ami a tv-ben vagy a neten villódzik. Az a cél, hogy a darab fölvessen egy problémát, amiről fontos beszélni - hangzott el, megemlítve példaként a Cyber Cyrano című előadást (internetes közeg, egy átverés története), és A gyáva címűt (egy drogfüggő kálváriája). Az a legnagyobb baj - fogalmazott Tasnádi István drámaíró -, hogy a szülő és a tanár a változatlant akarja (még mindig a Misimókust imádja) a gyerek pedig meglepetést vár. - Egy felmérés szerint a diákok nem tanulással töltött idejének rangsorában a színház a 10. helyen szerepel - hívta fel a figyelmet Szilágyi Szabolcs, a Tóth Árpád Gimnázium igazgatója. Ugyanitt a zárszóban az vetődött fel, hogy nem tudjuk, mi van politikai értelemben a demokráciában születettekkel. Láthatóan védtelenek a szélsőségekkel szemben. - Szeretnénk előadást csinálni arról, mitől lesz hirtelen rendpárti a szabadságban született gyermek! - mondta elköszönőben Bérczes László. HBN-SZK

Nyomot hagytak a nézőkben

Az előadások telt házzal mentek, a nézők között sok fiatal volt. Politikusokat (sajnos vagy szerencsére) idén sem láttunk, de fájdalom, hogy tanárokat, iskolaigazgatókat is alig, vagy egyáltalán nem. A darabokat idén Vörös István és Kiss Csaba válogatta, s bár rendkívüli meglepetést egyik előadás sem okozott, valószínűleg több is nyomot hagyott a nézőkben. A Gyáva és a Bányavirág feltétlen az utóbbiak közé tartozik.