Képernyő: Hosszú árnyék

Akire egyszer rávetül, tudja, hogy milyen hosszú és sötét árnyéka van a gyanúnak. S ez egyként sötétül az arcra és a lélekre. Terhe a földig nyomaszt, s képletesen olyan, mint a hínár. A mentegetőzés, a magyarázat mind jobban aláhúz. Boda István jegyzete.Érv a másik ellenszenvének az ütőkártyáihoz. Miként ikerhajtásaként a féltékenység szótárában fel van jegyezve: ha nem volnál vétkes, nem bizonyítanád olyan megszállottan az ártatlanságodat. Nos, e téveszme legtragikusabb áldozata – már-már metaforikus elszenvedője – Desdemona. Jagó úgy keveri gyanúba, hogy Otelló vasmarka mondja ki rá az ítéletet. S a világ, bár újra és újra megrendül Shakespeare tragikus példázatától, mégsem tud szabadulni – vagy nem is akar? – önnön gyarlóságától. Mintha genetikusan hordaná magában arra való hajlandóságát.

Az RTL Klub sorozatot szán eme gyöngeségünk változatainak a bemutatására. Az ötlet kétségtelenül kitűnő, időszerű, ám a kivitelezésben ott biccen jó néhány döccenő. „A gyanú árnyékában” címmel modelleseteket tár esténként a nézői elé. Műfajilag „dokumentumrealitynek” nevezi az egyes epizódokat. amiben a valóság a fantázia módozataival keveredik. Az érthetőség kedvéért vegyünk ki egyet a példatárból. X-ben – nem a Déry-féle futurisztikus városról van szó – szolid és viszonylag tehetős körülmények közt él a magyar vállalkozó és családja. Asszony, két gyerek, majd az apa üzleti útra megy, s abba a térségbe, ahol az első „cunami” szedte az áldozatait. Ferenc is – fiktívek a nevek – odaveszett. A hír tragikus, a kilátás még inkább. A szökőár a kis közösség jövőjét is elsodorta. Látszatra, mert a férj óvó keze ott van fölöttük. Szokatlanul magas életbiztosítást kötött, s az most az asszony ölébe hull. Ki tudja fizetni a lakás hitelrészleteit jó előre, rendezi a közben kiderült adósságokat, s illően eltemeti a katasztrófa áldozatát, mivel a holttest hazaszállíttatott. S aztán eltelik nyolc év, az apróságok felcseperedtek, s az özvegy szívében új szerelem bimbózott ki. Éva Tamásba szeretett, s annak rendje-módja szerint házasságot kötöttek.

S akkor derült égből a világvég. Minden kamu, a férj él, áfa- és adócsaló, hamis névvel akar hazaszökni, a reptéren elfogják, s a dutyi ajtaja máris rázárul. S valójában a gyanú konfliktusa itt lép életbe. Tomi féltékeny lesz, elköltözik, az asszony vívódik, a bank kéri a negyvenmilliót – de a végkifejlet nemcsak egyenesbe, de derűbe s boldogságba is rántja szereplőink életét. Fittyet hányva mindannak, ami a helyzet lényegéből drámaian kellene, hogy következzék. S fajsúlyuk szerint a többi epizódra is ez igaz. Olykor bohózatszerűen – az anya el akarja csábítani lánya udvarlóját –, máskor meg a tragikust belejátszatva az idillbe – vércsoport és DNS-bizonyíték.

A téma klasszikusa, az amerikai mozi egyik legjobbja, a „Kettős kockázat”, ott a rafinált férj úgy rendezi meg saját „gyilkosságát”, hogy a gyanú csakis a feleségére terelődhet, s az asszonykát el is ítélik nyolc évre. Le is kell ülnie, miközben a másik cinikus vigalomban éli boldog mindennapjait. Mígnem a „kettős kockázat” – ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer elítélni – kardéle le nem sújt rá. Fizet, s halállal. Ami látszatra brutális igazság, morálisan viszont szükségszerű katarzis!

Aki szereti a tévébulvárt, a sorozaton legalább olyan jól művelődik, mint a „Frizbi” pikáns intimitásain, avagy a kereskedelmi híradók kék fényre hangolt fekete tudósításain. Felszínes pedagógiai célzata persze ránk fér mindannyiónkra, s bár a valóságban mindig a rosszabb változat szokott bekövetkezni, némi vigasszal tölt el az „így is lehetne” reménye. S egy „dokumentumrealitytől” aligha várhat többet az ember.

[email protected]