Nézőpont: Álmaink kettese

A szürke hétköznapokba belefáradva nehéz eldönteni, sírjunk-e, vagy nevessünk a lövészárkokhoz hasonlatos gödröket látva, amelyek hanyagul körbekordonozva terpeszkednek a félbe maradt "kettes" vonalán. Matey István jegyzete.

Holott emlékezhetünk, milyen hangzatos ígéretekkel övezve bőgtek fel anno a munkagépek, s egy pillanatra a szkeptikusok is elhihették, hogy valóban sínre kerül a közbeszerzésekkor elátkozottnak rémlő beruházás. Ki gondolhatta akkor, hogy mára annak is örülni fogunk, ha néhány elcsigázott dolgozót látunk az árok mélyén, miután hosszú ideje nem történik semmi.

Pénteken azonban munkások jelentek meg a Dózsa György utca egy rövidke szakaszán, akikkel szóba elegyedve hamar kiderült, egyedül ők, az ötfős csapat dolgoznak a kettesen. Nevetséges – villanhat be elsőre. Majd jön a szomorú felismerés: lehet jobb volna sírni… Végül rádöbbenünk, mindkettő felesleges.

Mert bosszankodhatunk a gödrök szélén bukdácsolva, káromkodhatunk is a bajszunk alatt, ám arra mérget vehetünk, békésen hajtják esténként párnára a fejüket azok, akiknek igazán szégyenkezniük kellene a dolgok állásán.

Talán villamosról álmodnak esténként, ahogy mi is.