Irigyeljük mindazokat, akik a munkahelyükön is azzal foglalkozhatnak, amivel a szabadidejükben is szoktak. A Nyíregyházán élő Maczali Kinga Fruzsina szenvedélyes horgász, amikor teheti, irány valamelyik tópart, csakhogy a hétköznapokban a munkahelyén is a horgászat varázsában él, ugyanis az egyik horgászboltban kereskedőként dolgozik.

Kanálisokkal kezdődött

– Gyermekkorom óta szeretek horgászni, édesapámmal nagyon sokat jártunk a Kállósemjén környéki kanálisokra halat fogni – elevenítette fel a kezdeteket lapunk érdeklődésére Maczali Kinga Fruzsina. – Akkoriban megkaptam az első pecabotomat, ami egy úszós matchbot volt. Persze, akkoriban minden más volt, hiszen horgászat előtt irány a kert, hogy ássunk gilisztát.

Aztán egy időre abbamaradt a horgászat a tanulás és az otthoni munkák miatt, édesapám a hat évvel fiatalabb öcsémmel járt akkoriban horgászni. Néhány éve ismét kedvet kaptam a horgászatra, volt rá időm is, így kiváltottam az engedélyem, a Tisza-Rétköz Horgászegyesületnél vagyok tag.

Így most már

a családban hárman is nagy horgászok vagyunk,

gyakran szoktunk együtt horgászni. Természetesen most már nem a kanálisokra járunk, hanem a környék bojlistavait keressük fel, például az Erdélyi-majort, az orosi Hódi-tavat, Verbatanyát, de el szoktunk menni Tokajba a Nádas-tóhoz is.

Apukám el szokta vinni a halat, hiszen szereti a halételeket, azonban az öcsémmel a horgászok azon táborába tartozunk, akik a fényképezés után engedik is vissza a halat. Éppen ezért nehéz összeegyeztetni, hogy melyik tavat is válasszuk, igyekszünk olyat keresni, ahol mindenki megtalálja a maga számítását.

Amikor arról beszélgettünk, melyik volt a legnagyobb megakasztott hal, Kinga

egy 40 kilogrammos harcsa fogásának körülményeit idézte fel

az emlékeiből.

– A nagyrédei horgásztavon akasztottam meg tavaly nyáron. A párommal kettesben horgásztunk akkor éppen, s pontyozni szerettem volna ­feederbottal. A párom bedobta a botomat egy kekszes pellettel 40-50 méterre, mert én még rendezgettem a holmijainkat a szállásunkon. Beszélgettünk a halőrrel, s azt veszem észre, hogy kapásom van.

Odaszaladtam a bothoz, bevágtam, s éreztem, sikerült egy halat megakasztanom. Már akkor éreztem, hogy nagy hal van a horgon, de azt gondoltam, hogy egy nagy ponty vagy egy nagy amur.

Vagy húsz percig fárasztottam, de bizony én is alaposan belefáradtam, s kértem a páromat, hogy vegye át, hiszen már fájt a karom, s nem tudtam a halat irányítani, mert csak ment befelé a tó közepébe.

A párom is fárasztotta vagy 45-50 percig, akkor a szomszéd állásból átjöttek a horgászok segíteni. Erőemelő fiúk voltak, végül csónakkal mentek be megfogni a halat. Akkor derült ki, hogy egy nagy harcsáról van szó, ami aztán a fénykép elkészítése után visszakerült a tóba.

Ez végül közös hal volt, amit pedig egyedül csak én fogtam, az egy 15,20 kilogrammos ponty volt, azt Székelyben, Őzetanyán akasztottam meg szintén tavaly nyáron, míg amurból az Erdélyi-majorban fogtam egy 9,50 kilogrammosat matchbottal.

Leendő horgászokat vizsgáztat

Az élmények felidézése után arra voltunk kíváncsiak, vajon teljesen véletlenül vagy tudatosan lett-e a horgászboltban munkatárs.

– Teljesen véletlenül alakult így az életem. Az előző munkahelyem egy dohánybolt volt, de úgy éreztem az év elején, hogy váltanom kell. Az Árpád utcai Snaci horgászbolt előtt gyakran elmentem, olykor vásároltam is ott, s egyszer hallom, hogy a tulajdonos, Frank Árpád bácsi eladót keres. Jelentkeztem nála, felvett, s azóta itt vagyok. Időközben letettem egy halőrvizsgát.

Halőrként természetesen nem dolgozom, a vizsga ahhoz kellett, hogy vizsgáztatni tudjam azokat a leendő horgászokat, akik a Tisza-Rétköz Horgász­egyesület tagjai szeretnének lenni. Erre a halőrvizsgára tulajdonképpen adott volt a lehetőség, s én éltem vele.

Mint közismert, a horgászboltokba a leggyakrabban férfiak járnak. Arról faggattuk Kingát, mit szólnak a férfiak a női eladóhoz, szoktak-e tőle tanácsot kérni.

– Vegyes a fogadtatásom. Valaki elfogadja a tanácsaimat, mások meg úgy állnak hozzá, nehogy már egy nő mondja meg, hogy mit csináljanak. Utána aztán kiderül, hogy életükben még 5 kilogrammos pontyot nem fogtak, főleg csak kárászt. Nem szoktam emiatt megsértődni, tudomásul veszem, hogy ez egy olyan sport, amit főleg férfiak űznek – bár szerencsére egyre több a női horgász is.

Elfogadtam, hogy

vannak olyan férfiak, akik nem tudnak azonosulni azzal, hogy egy nő adjon nekik tanácsot.

Bejönnek, megkérdezem, tudok-e segíteni. Mondják, hogy nem, küldjem ki Árpi bácsit. Amikor aztán segítek nekik, kiszolgálom őket, csak ámulnak nagy szemekkel, hogy én is értek a horgászcikkekhez, a készségek összeállításához.

Kapott-e visszajelzést a boltban vásárolt horgásztól, hogy igaza volt, s köszöni a segítséget?

– Egy férfi sem fogja bevallani, hogy azért fogott halat, mert segítettem neki, mert hallgatott rám. A legtöbb horgász büszke horgász, az érdemet a magukénak ismerik el. Az öcsémnek is szoktam tanácsokat adni, ő eljár horgászni a barátaival is, s tőlük szoktam visszahallani, hogy tényleg jó volt, amit mondtam.

Édesapámnak is gyakran adok tanácsokat,

mert ő még a 10-15 évvel ezelőtti technikákat alkalmazza, amelyek sajnos nem mindig eredményesek, neki még tanulnia kell a finomszerelékes horgászatokat – árult el családi titkokat Kinga, akitől azt is megtudtuk, hogy a nyári szabadságot is nagymértékben meghatározza a horgászat.

– Azért megyünk szabadságra a párommal, hogy horgászhassunk. A nyarat úgy szoktuk megtervezni, hogy minden hónapra jusson egy-egy túra. Pünkösdkor Tokajban voltunk a Kovács-tónál, annak is a Nomád-tó részénél.

Ott hetvenkét órán keresztül horgásztunk ketten, negyven halat fogtunk. A párom akasztott egy 20 kg-os tokhalat, valamint fogtunk 18-19 kg-os pontyot. Az én legnagyobb pontyom akkor 14,90 kg volt. Nagyon élménydús horgászat volt, az egyik éjszaka szinte folyamatosan kapás volt valamelyik boton.

M. Magyar László

[email protected]

Jusson élmény más horgásznak is

Kinga mesélt az álmairól is: – Én még tokhalat egyáltalán nem fogtam, egyszer jó lenne azt is átélni. Szeretnék fogni egy 20+-os pontyot is, de azt még nem tudom, hogy tudnám kiemelni, de valahogy megküzdenék vele. Érzékeny botokat használunk, egy 14-15 kilogrammos ponty fárasztása is 40-45 percbe telik, mert óvatosan, türelmesen kell fárasztani.

Szeretjük, tiszteljük a halat, éppen ezért ügyelünk arra, hogy minél kisebb sérülést, szenvedést okozzunk neki, hogy más horgásznak is majd hasonló élményben legyen része. Egyes helyeken a kifogott halakon látszik, hogy a horgász szakállas horgot használt, nem megfelelően fertőtlenítette a sebet.

Mi igyekszünk minőségi száj­fertőtlenítőt használni, minőségi szakáll nélküli horgot használni. Hatalmas élmény a horgászat, minden hal megfogása más és más.

Amikor tavaly megfogtuk a 40 kg-os harcsát, hatalmas adrenalinbomba volt bennünk, s azt mondtuk: minden horgásznak azt kívánjuk, hogy legyen ilyen élményben része – hiszen ez már egy életérzés.