Stressz: azonosítás, célpont, kiiktatás

Megoldásra váró problémákkal életünk minden színterén találkozunk, nap mint nap. Ezek megoldási módja sohasem egyszerű. A göröngyös út küzdelemmel, stresszel kikövezett. Persze nem vagyunk egyformák. S ez alapjaiban határozza meg, hogy ki mit tart kihívásnak, kinek mi okoz feszültséget.

„Higgyük el, sosem vagyunk egyedül problémáinkkal, mindig találunk segítőket.”

Van, akinek gondot jelent kilépni az utcára, míg más a világ legmagasabb hegycsúcsát se fél megmászni, mert adrenalinfüggő. Az utóbbi években a pszichológiai kutatások meglehetősen sokat foglalkoztak a stresszhelyzetekkel szembeni megküzdési stratégiák feltérképezésével, s noha egységes képletre nem jutottak, abban egyetértenek, hogy alapvetően kétféle megküzdési stratégia létezik. Ezekről beszélt a minap egy nyíregyházi, egészségügyi dolgozóknak szervezett rendezvényen dr. Erdélyi Ágnes pszichiáter főorvos.

Értelem és érzelem

– A megküzdési stratégiák életünk részei, a nyelvünk is arra instruál bennünket, hogy küzdjük le a szorongásainkat, a félelmünket. Jó tanácsot adni mindenki tud, fogódzót annál kevesebben, ezért érdemes megnézni, hogyan lehet segíteni azoknak, akik elakadnak a rázós élethelyzetekben.

A megküzdés vagy coping valamilyen stresszélményre adott válaszreakció, cselekedet. Menekülj vagy vedd fel a harcot! Mondhatnánk, de ettől árnyaltabb válaszokat adunk nehézségeinkre. S máris jön a kérdés: mitől függ az egyén megküzdési készsége?

Dr. Erdélyi Ágnes hangsúlyozta, bizonyos százalékban genetikailag is kódolt, ki hogyan reagál a feszültségre.

– A személyiségjegyeink egy része génjeinkben kódolt, a hozott tulajdonságokat a környezeti hatások folyamatosan befolyásolják, ily módon meghatározzák azt is, hogyan fogunk cselekedni a stresszel terhelt szituációkban, milyen stratégiához nyúlunk.

Az édesanyánk példáját egészen kicsi korunktól követjük, később megfigyeljük szüleinket, ők hogyan kezelik a feszültséget, és mintákat veszünk magunkra.

Látjuk, hogy szüleink milyen helyzeteket könyvelnek el stressznek, és azt hogyan oldják, milyen mecha­nizmusok működnek náluk. Ezeket kipróbáljuk saját élethelyzeteinkben, majd eldöntjük, hogy nálunk működnek-e, avagy sem.

Így válik mintává a gyerek előtt, ha a szülő italba menekül a gondjai elől, vagy ha gyógyszerekkel oldja a napi stresszt – jegyezte meg a pszichiáter, aki szerint az akaraterő, az önbizalom és a hit kulcsszerephez jut a megoldáskeresésben.

Bátran szembeszállni

– A problémaközpontú megküzdési stratégiák a leghatékonyabbak, a stressz forrásának megszüntetésére irányulnak: az ember felismeri a problémát, bátran szembefordul vele, felméri a súlyát, megkeresi az optimális választ a krízisre, és cselekszik.

Akik erre képesek, kevésbé hajlamosak a depresszióra, a szenvedélybetegségekre, hiszen találnak hatásos alternatívákat a feszültségoldásra. Ráadásul az efféle aktív, céltudatos stratégiával el lehet kerülni a tényleges stresszhelyzet kialakulását.

Valljuk be őszintén, hogy ez nem megy könnyen, feltárni, elemezni egy konfliktust, egy feszültséggel teli állapotot. Észrevenni a lelki kimerülés jeleit, felismerni annak határát. Éppen ezért tudnak az érzelemközpontú megoldások elcsábítani, megvesztegetni bennünket: mert azt sugallják, elég a negatív érzelmeket kezelni, nem kell feltárni a konfliktusok hátterét, s egyébként is, számtalanszor rajtunk kívül álló okok miatt aggódunk, amin nem tudunk változtatni…

„Fáradt vagyok, megengedhetek magamnak egy pohár italt, hogy ellazuljak.” „Beveszek egy tablettát és megnyugszom.” Sajnos ezekre a stresszoldó módszerekre rá lehet kapni: a szokásból hozzászokás, és végül rászokás alakulhat ki – hívta fel a figyelmet dr. Erdélyi Ágnes.

Hozzátette: higgyük el, hogy sosem vagyunk egyedül a problémáinkkal, sokan járnak hasonló cipőben, de mindig találunk segítőket és kiutat a bajból. Próbáljuk felismerni, mi az, amin változtatnánk, merjük elmondani, mit szeretnénk.

Ha a megélt kudarcokból tanulunk, felismerjük szükségleteinket, megtanulunk a konfliktusokban is jól kommunikálni, akkor kevesebb feszültséggel kell szembeszállni. Figyeljünk rá, hogy ne valamilyen káros szenvedély árán szakadjunk ki a taposómalomból és éljük meg a boldogságot, hanem tudatos életvezetéssel, magunkba vetett hittel.

Kanalas Ottilia

[email protected]