Fenntartható fejlődés

2019.10.05. 11:30

Túlélésünk egyik záloga a környezeti nevelés

Fogjatok össze! – buzdította a fiatalokat dr. Kiss Ferenc a fenntartható fejlődésről szóló előadásán.

„…De már nekünk, a legvégső falatnál, fukarkodnunk kell, általlátva rég, hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.” Ezekkel a szavakkal figyelmeztette Madách Imre már a 19. század második felében az embert, hogy egyszer elfogy a Föld alólunk, mert felemésztve elpusztítjuk életadó bolygónkat. Azóta klasszisokkal súlyosabb a helyzet, ma már nem lehet elégszer szót emelni a planétánk és környezetünk jövőjéért. Talán ezért is választotta kiemelt témájául a környezeti problémákat az országos könyvtári napok keretében a megyei könyvtár is, külön témanapot szentelve ennek.

Keresve se találhattak volna jobb előadót dr. Kiss Ferenc főiskolai tanárnál, aki tanszéke mottójául is az idézett madáchi gondolatokat választotta. A Nyíregyházi Egyetem Környezettudományi Intézetének intézetigazgatója nem csupán a kedvenc témái között tartja számon a klímavédelem ügyét, de tanítja is az egyetemen.

Gondolkodjunk végre másképp!

Dr. Kiss Ferenc mindig szívesen mutatja be a legfrissebb kutatási eredményeket a fiataloknak, mert – mint gyakorló nagyapa – egyfelől aggódik az utánunk jövő nemzedékek sorsa miatt, másfelől meggyőződése, hogy amit az idősebb korosztályok elrontottak vagy elhanyagoltak, annak a megjavítása, pótlása a fiatal nemzedékekre vár. Ezúttal a Leonardo Média Akadémia gyerekhada hallgatta – kezdetben kicsit hullámzó, majd egyre fokozottabb – figyelemmel, és a főiskolai tanár igyekezett interaktivitással oldani az előadás monotonságát.

Mit tehetünk mi?

– Az idősebbek még emlékeznek rá, hányszor került szóba évtizedekkel ezelőtt, hogyan „aknázza ki” az ember az erőforrásokat, „igázza le” a természetet, „zsákmányolja ki” a Földet. Mára sürgetővé vált, vajon hogyan is óvjuk és mentsük meg mindezt. A legfontosabb kérdés, amit a probléma kapcsán föltehetünk: mit is tehetünk mindezért mi magunk? – adta meg előadása alaphangját, önmagukra, a saját élethelyzetükre is irányítva a fiatalok figyelmét. – Már ott sok minden eldől, hogy mit eszünk és mit iszunk, és hogyan takarékoskodunk a vízzel és az élelemmel – tette egyszerű példával ­hétköznapivá a nagy horderejű kérdést.

Nyilvánvaló: a megjelent kis- és nagykamaszok sok mindent hallottak már a témában, de mindenképpen a reveláció erejével bír, amikor csokorba szedve szembesülhetünk az egyre sűrűsödő problémákkal. Nem elég egyszer elmondani, hogy az ásványvizes palackból, amelyet a szánkhoz emelünk, mikroműanyagok ezrei jutnak a szervezetünkbe, miközben 10 madárból vagy halból kilencnek ugyanezzel telített a tápcsatornája. Hogy mit jelenthet az erdőpusztulás, és mi lesz, ha nem lesznek fák, amivel feldolgozott formában az élet minden pillanatában találkozunk? Vagy mi vár az erdők intelligens állataira, mondjuk az orangutánra, amelynek nem lesz hol nevelnie 7 éven át a kicsinyét, ha a lakóhelyét kiirtják a világ pálmaolajéhsége miatt? És mi lesz azzal a ma egymilliárdra saccolt embertömeggel, akiknek a sarki jég elolvadása miatt muszáj lesz elhagyniuk a lakóhelyüket?

A felnőttek mulasztása

– Gyakran hallottam, hogy ezt a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyerekeinktől kaptuk kölcsön. Sajnos ez már nem igaz. Nem kölcsönkaptuk a gyermekeinktől a Földet, hanem elraboltuk tőlük – idézte dr. Kiss Ferenc az angol etológust és antropológust, Jane Goodallt. Ahogy minden más előadásán, most se szégyellt bocsánatot kérni a felnőttek nevében. Amikor pedig az ENSZ legutóbbi megállapítását is hozzátette, mely szerint már azt a 25 esztendőt is elvesztegettük, ami az 1992-es klímacsúcs óta eltelt, a széksorok között láncreakció­szerűen beállt a csönd.

– Fel kell végre fognunk, a többi élőlény nélkül senkik vagyunk! – érkeztünk egy fontos dramaturgiai fordulóponthoz, megtudva azt is, hogyan változott meg annak az egyébként természetvédelmi területnek az arculata, ahonnan eltűntek a farkasok (a védett terület szomszédságában levadászták őket, felborítva ezzel az ökológiai egyensúlyt).

Az előadás során természetesen az egyéni felelősség is nagy hangsúlyt kapott, ami Szent-Györgyi Albert szavaival röviden úgy summázható: kezdjünk el végre másképpen gondolkodni. Ha az élelmünk több mint 50 százaléka nem a szemétben kötne ki, talán a sarkokhoz közel se mérnének 30 Celsius-fokot, s talán nem esne hó Hawaiin vagy Malin. Vagy mondjuk ehetnénk kevesebb húst is, mert mire 1 kilogramm marhahús az ­asztalunkra kerül, elhasználtunk 15 ezer liter vizet. Mindenesetre bepótolnivalónk akadna bőven, ugyanis amíg a legtöbbet a svédek tesznek a klímavédelemért, addig Magyarország egyelőre a 42. helyről próbálja följebb küzdeni magát.

MJ

 

Ezek is érdekelhetik