Terítéken immár a rafinált remete vadkan

Több vaddisznót is terítékre hozott már az elmúlt évtizedekben a Nyírgelsén élő Zoltai László, azonban a napokban elejtett vadkan örökre felejthetetlen marad a számára: egyrészt a közel 200 kilogrammos súlya és a hatalmas agyara miatt, másrészt azért, mert korábban többször is rálőtt, azonban a kan túlélt minden addigi „randevút”.

Szokatlan lábnyomok

– Az elmúlt hetekben szinte mindennap kint voltam a magaslesen, s vártam a vaddisznókat. Csak akkor nem mentem, ha esett az eső és fújt a szél, mert nem venném észre a vad mozgását, de olyan időben a vad sem igen mozog. Az elmúlt vasárnap, november 24-én már 15 órakor felültem a lesre a „Kiss fiúk rétje” közelében. Ez a név onnan származik, hogy négy család lakott azon a környéken, s mindegyik a Kiss családnevet viselte. Az a határrész rekettyésben és nádasban gazdag, jó élettere a vaddisznónak, hiszen van lehetősége dagonyázásra. Szóval ott ültem a lesen, amikor jött egy koca négy süldővel a kukoricatarlóra. Nem lőttem rájuk, mert pár nappal korábban egy pillanatra megláttam az óvatos öreg kant, s bíztam benne, hogy ismét előjön. Rendszeresen figyeltem ugyanis az elmúlt hetekben a lábnyomait, s azokból arra következtettem, hogy a közelben kell tartózkodnia annak a hatalmas vadkannak, ami már többször is átvert. Mindig hirtelen érkezett és hirtelen tűnt el. Ha balról vártam, jobbról jött, ha jobbról vártam, balról érkezett – elevenítette fel a vasárnapi vadászatot és a régebbi emlékeket Zoltai László, aki a nyírbogáti és nyírgelsei vadászokat tömörítő Hoportyó Vadásztársaság tagja. – Két évvel ezelőtt háromszor is rálőttem, de nem sikerült elejtenem, csupán a bal hátsó lábát lőttem el, a golyó csontot érhetett. A sérülést túlélte, de onnantól már nem tudott arra a lábára ránehezedni, ezért furcsa lábnyomokat hagyott, s ezek a lábnyomok árulták el nekem mindig, hogy a közelben tartózkodik. Csakhogy idős, tapasztalt, remete kan volt, nagyon vigyázott magára, a világ elől rejtve élte az életét. Búgáskor, párzási időszakban az idős kanok is jobban mozognak, keresik a kocákat, s valószínűleg ezért nem volt most annyira óvatos ez a kan. Arra figyeltem fel vasárnap a lesen, hogy megroppant egy gally a csendben, mert már a koca is rég tovább­állt a süldőkkel. Észre sem vettem, hogy jött a tisztásra, egy pillanat alatt ott termett. Az első lövéstől összeesett, majd amikor állt volna fel, még kétszer rálőttem, aztán többet nem mozdult.

Boldogság és hála

– Odamentem, s akkor láttam meg, mekkora agyarai vannak. Nagy örömet éreztem, boldogabb voltam, mint ha a lottó ötöst nyertem volna meg. Ugyanakkor meg is hatódtam, hiszen csak két éven keresztül cicáztunk egymással. Hálás voltam a vadászat istennőjének, Dianának, hogy nekem juttatta ezt az állatot. A bőre több helyen meghasadt, arra utalva, hogy sokat verekedhetett a többi kannal. A lábán pedig ott volt az a már beforrott sérülés, amit két éve okoztam neki.

– Azon a régi vadászaton egyébként részt vett vendégvadászként Koda János barátom is, aki szintén rálőtt erre a kanra többször is, de a vaddisznót elkerülték a lövések. Akkor ő volt a szerencsés, vasárnap pedig én – tette hozzá Zoltai László.

MML