Színes feltöltődés: madárhang a lelki békéért

Fonalka Attiláné Mónika udvarán járva egy igazi erdei mesében érezhetjük magunkat: a kert ékes bizonyítéka annak, hogy ha kreatívak vagyunk, mindenből lehet virágtartó vagy dísz. A ház falát a városrész nevéhez hűen – Kistelekiszőlő – szőlőfürtök, a kerítést madarak festményei díszítik, ezek is a keze munkáját dicsérik.

Néhány métert sétálva pedig mintha egy teljesen új világba lépnék: egy igazi, családi kis állatkertnek is beillik a röpdékkel és rengeteg ötletes dekorációval ékesített terület.

A fácántól a récéig

– Mindezzel öt évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni. A festéshez, a kreatív alkotáshoz egy lelki trauma után fordultam, hogy fel tudjam dolgozni az átélt rossz élményeket.

A madarak is így léptek be az életembe: lelki feltöltődést hozott számomra már az is, ha a kertben megláttam egy cinegét

– mesélte Fonalka Attiláné Mónika.

– A házunk mögötti üres telken embermagasságban állt a parlagfű, és olyan is előfordult, hogy a kiszáradt gaz egy évben kétszer is leégett. Ezt megelégelve végül megvettük, arra gondolva, hogy a férjem vállalkozásához éppen megfelel majd telephelynek, de a kertészkedéshez is bőven maradt hely. Beültettük akácfával: arra vágytam, hogy ellepjék a vadon élő madarak, de ez nem így történt, majd arra jutottam, hogy akkor én hozok haza szárnyasokat.

Mónika először japán tyúkokat és kakasokat, majd néhány vad fácánt tartott. Elsődleges szempontja az volt, hogy „kezdőknek való” madarakat vigyen haza, melyek nem igényelnek rutinos gazdát, könnyű róluk gondoskodni és a szabadban tarthatja őket.

Utána nem volt megállás, egyik kedvenc után jött a másik, jelenleg ötvenöt madár él nála négy röpdében: tízféle papagáj (köztük például hullámos, nimfa, énekes és hegyi), ötféle fácán, kacagógerlék, gyémántgalambok, valamint egy-egy zebrapinty és mandarinréce is gazdagítja a „gyűjteményt”.

Sok időt igényelnek

– Csak az etetésük mindennap egyórás elfoglaltságot jelent, emellett a röpdéket takarítani kell, illetve időről időre javítgatni, rendbe hozni a „berendezést”, hiszen például előfordul, hogy szétszedik a nádszövetet, hogy fészket építsenek belőle – mondta el arról, hogy a hobbija mennyi energiát igényel.

A fiaim sokszor azzal viccelődnek, hogy a madaraink lassan változatosabban étkeznek, mint mi, mert nagyon odafigyelek az etetésükre.

– Kapnak különböző magkeverékeket, diót, mogyorót, fejes salátát, különleges csemegeként pedig extrudált kukoricapelyhet is.

Egy ideig nagy sándorpapagájai is voltak, melyeknek különlegessége, hogy rendkívül tehetséges hangutánzók – Fonalka Attiláné Mónikától azonban megtudtuk, hogy csak azok a madarak tanulnak meg „beszélni”, melyek a négy fal között, kalitkában élnek, és unalmukban ezzel a trükkel próbálják elütni az időt.

Mónika azonban a röpdés tartás híve, ahol a tollas kedvenceknek nem kell egy apró, kényelmetlen ketrecben leélniük az életüket, és számos játék, mászóka és persze egymás társasága is szórakoztatja hobbiállatait – így egy percig sem unatkoznak. Egyedül a királypapagájait tartja a házban, kalitkában, hiszen ezek a madarak annyira érzékenyek az időjárásra, hogy nem alkalmasak a kinti, röpdebeli életre.

Gyógyítják a lelket

– A kedvességükkel, a kis pici lényükkel, a színpompás tollaikkal és a hangjukkal rengeteg pozitív energiát árasztanak.

– A szeretetüket azzal mutatják ki, hogy amikor etetéskor bemegyek a röpdébe, a legtöbbjük a kezemből eszik – mondta el arról, hogy miért szeretett bele a madártartásba. – Amióta tartom a díszmadarakat, jobb a kapcsolatom a rokonaimmal is, sűrűbben találkozunk, gyakrabban eljönnek hozzánk, mert ők is szeretnek gyönyörködni a kedves, tarka madárseregletben – tette hozzá Mónika.

– A madaraim segítenek összekovácsolni a hozzátartozóimmal, és általuk meg­ismertem az utca lakóit, a távolabbi szomszédaimat is, mert sokan érdeklődnek, hogy milyen szárnyasokat tartok, és szeretnék látni is őket. Sokan elhozták már a gyerekeiket, unokáikat is, de én úgy vettem észre, hogy a felnőtteket is éppen úgy, ha nem jobban érdekli ez a környezet.

Az egyik kedves is­merősöm komoly betegségből lábadozott, ­nagyon gyakran eljött hozzánk, és elmondása szerint sokat segített neki a felépülésben e színpompás madarak közelsége, látványa.

NA