Dalold el, hogy árva vagyok...

Bár úgy tűnik, a fokozatos enyhítésekkel lassanként visszazökkenhet az élet a régi kerékvágásba, a kulturális intézmények továbbra sem nyithatnak ki, így a művészeti csoportok, táncegyüttesek próbatermei továbbra is üresek.

Mégsem szünetelhet a közös munka az örökkévalóságig, tartja Ágoston Ildikó, a Szabolcs Néptánc Egyesület elnöke. Olyannyira nem, hogy a közelmúltban különleges videóval rukkolt elő az idén hatvanhárom éves együttes: a népi kultúra szerelmeseit Dalold el, hogy árva vagyok, mert be vagyok zárva... címmel tamásbokori táncokkal örvendeztették meg – de nem akárhogy!

Mintha ott lenne a párjuk

– Szerettük volna a táncosainkat motiválni karantén idején is, ezért azt találtuk ki, hogy a tirpák koreográfiánkból kiválasztunk egy megadott részt, amit mindenki eltáncol és rögzít otthon. Az együttes művészeti vezetője, Ignácz Gergő lerövidítette a zenét, Ágoston Szabolcs pedig egybegyúrta a beküldött anyagokat – engedett bepillantást a háttérmunkába Ágoston Ildikó.

Hozzátette: nem volt könnyű dolguk, hiszen úgy táncoltak, mintha mellettük lenne a párjuk, de sok minden másra is oda kellett figyelniük, hogy a videó az elképzelésük szerint sikerüljön.

Amennyire a helyzet engedte, az elmúlt hetekben igyekezett a közösség minél több időt együtt tölteni. Előbb az online erőnléti edzéseken, majd az egészségügyi előírásokat szem előtt tartva, szabadtéren személyesen is.

– Ahogy feloldják a korlátozásokat, megkezdődnek a próbák, addig azonban a háttérmunkáké a főszerep: adminisztrációs feladataink vannak, rendbe raktuk a jelmez- és irattárat, készülnek a viseletek, a pályázatok, tervezzük a 65 éves jubileumi gálánkat, hogy ott folytathassuk, ahol márciusban abbahagytuk.

Csapatépítés

– Sok előadásunk maradt és marad el, júliusban például egy spanyolországi fesztiválon léptünk volna fel, de úgy döntöttünk, a járvány miatt akkor sem utazunk, ha megtartják a rendezvényt.

A csapatépítés azonban nagyon fontos, ezért azt találtuk ki, hogy amint lehet, elmegyünk együtt egy sátras kenutúrára

– árulta el az egyesület vezetője.

Közösségük összetartását jól példázza, hogy amellett, hogy szabad­idejükben szájmaszkokat varrnak, önként vállalták, hogy adományokat juttatnak el rászoruló családoknak. A fiúk bútorokat pakolnak, segítenek a ház körüli munkákban.

– Nagyon hiányzik már a tánc és az együtt töltött idő... Amint zöld utat kapunk, családi napot szervezünk, amin az óvodásainktól a szeniorokig mindenki ott lesz. Remélem, már nem kell sokáig várnunk.

CsA