Pavarotti városának ellopott malteresvödre

Luciano Pavarotti szülőhelye ez a város Észak-Olaszországban; arrafele közepes méretűnek számít, egyébként közel Debrecen-nagyságú 185 ezer polgárával (területe viszont feleakkora sincs, 183 négyzetkilométer, vagyis jóval sűrűbben lakott). Emilia-Romagna régióban, a Pó völgyétől délre fekszik, Modena megye székhelye. Ősi város, érseki székhely, a Biblioteca Estense nevű könyvtárában történeti jelentőségű köteteket és mintegy 3 ezer kéziratot őriznek.

Egyetemét 1175-ben alapították Itália második egyetemeként a bolognai után. S ezzel el is érkeztünk a modenaiak identitásának egyik sarkalatos pontjához, az állandó versenyhez Bolognával. A régió mintegy 40 kilométerre lévő székhelye, Olaszország hetedik legnagyobb városa 390 ezer lakossal természetesen számos szempontból előrébb van a sorban Modenánál. Utóbbi lakói azonban mertek nagyok lenni, s az évszázadok során folyamatosan próbálták lekörözni Bolognát. A városba látogatónak feltűnhet például, hogy az utcákon számos árkád alatt sétálhat, melyek naptól és esőtől védenek; ezek annak nyomán épültek sorra, hogy Bolognában is árkádokat építettek.

Három kapu

Modena sajátos, három térből összeálló főterén emelkedik dómja, mely jelentős építészeti érték, Ghirlandina nevű harangtornyához pedig szokatlan történet fűződik. Először ötszintes volt, de amikor a bolognaiak tornya elérte ennek magasságát, muszáj volt még tovább építeni. A modenai hagyományok által alaposan dokumentált eset szerint a bolognaiak úgy próbálták ezt megakadályozni, hogy egyik éjjel odalopóztak és ellopták a vödröt, amiben a mester az építőanyagot keverte! Persze, ez nem állította meg az építkezést, a torony 86 méteres magasságig egészült ki, a skandalumról pedig később könyvet jelentettek meg.

Ez a harangtorony is – a pisaihoz hasonlóan – dőlésnek indult, tanulva azonban annak esetéből, megerősítették az alapját, majd hidakkal a dóm épületéhez rögzítették. A román stílusú, a világörökségi listán szereplő dómot Szent Geminianusnak szentelték fel. Három kapuja közül a „királyi” és a „hercegi” kaput oroszlánok őrzik, ezeken keresztül hosszú időn át csak az adott kor legmagasabb rangú látogatói léphettek be a templomba. A nép a harmadik, „halpiaci” kapun keresztül közlekedett. A dómon belül egy nagyon szép altemplom található.

Modena arról is nevezetes, hogy az itteni Olasz Katonai Akadémián képzik az olasz katonatiszteket, többek közt az egykori hercegi palotában. Továbbá, a ma már világszerte elterjedt balzsamecet eredetileg a környező mezőgazdasági területek terményéből, autentikus eljárással készült (és készül). Mivel azonban így csak nagyon kis mennyiséget lehet hosszú évek alatt előállítani, az általánosan forgalomban lévő (és jóval olcsóbb) balzsamecet ennek a „hígított” változata.

Itt született 1935. október 12-én Luciano Pavarotti, a világhírű operaénekes. A városban ma szobra van és egy színház viseli a nevét a hétből(!). Pavarotti sohasem szakadt el Modenától, majd itt is halt meg 2007. szeptember 6-án.

A tűzpiros autó

Modena szülötte Enzo Ferrari (1898. február 20., itt halt meg 1988. augusztus 14-én.), a későbbi Ferrari-autógyár megalapítója. Habár sokszor ehhez a városhoz sorolják, a gyár valójában a szomszédos Marabellóban van. Ma a közelében egy múzeum található, mely a Ferrari – mint közúti és mint versenyautó – történetét mutatja be. A belépő áráért (17 euró) cserébe szabadon lehet fotózkodni a járműcsodákkal, s még a technikailag kevésbé érdeklődő látogatók is valóságos eksztázisba esnek a csillogó-villogó, áramvonalas autószépségek láttán. Ott vannak a kezdetleges, ma már mosolygásra késztető modellek, valamint az autók motorjai, tervrajzai, de az üléskárpit és a karosszéria színeinek fejlődésébe is betekinthetünk. A versenyautók termében a Forma–1-es pilóták képei mellett az elnyert számtalan serleg és kupa van kiállítva.